Szolgálat 51. (1981)

Halottaink - Szunyogh Xavér Ferenc OSB (Galambos Ireneusz OSB)

vez először Pápán a tanítóképzőben, majd Pesten a papságnak és a híveknek is. Hogy mennyire ismeretlen volt akkor még a liturgia, mutatja egy katolikus sajtótermék megjegyzése: „Szunyogh, a nagy letargikus“. Ekkor már Kőszegen volt tanár, cserkészparancsnok, kórusvezetö. Római zarándoklatot szervez, amelyen Németh László az olasz tolmácsa. 1928-ban a rend budapesti gimnáziumába helyezik. A tanítás mellett tanulmányi kirándulásra viszi tanítványait a pestkörnyéki nyomortelepekre. Előadásokat, lelkigyakorlatokat tart mindenütt, de legszívesebben a Mária-utcában a katolikus háziasszonyoknak és az ottani cselédelhelyezőben, amely később az első magyar liturgikus központ lesz. „A szociális diák“ címen kis füzetet ad ki, amelyben nemcsak a címnek megfelelő elveit foglalta össze, hanem az akkori közhangulattal szemben a szomszéd népek megbecsülését hangoztatja.

Édesapja révén felkérik a postások lelki gondozására, rábízzák a rendőrlegénység valláserkölcsi oktatását, majd a villamosalkalmazottakét is. így nem csoda, ha az egyenruhások közül sokan előre köszöntötték, leállították a forgalmat, vagy a már mozgó villamost. Ami nekünk kisdiákoknak persze nagyon imponált.

Mint tanár nem tartozott a szigorú tanárok közé, de megkedveltette különösen a magyar irodalmat, és az életre nevelt. Az előírásokon és tanmeneteken néha túltette magát, de sok mindenben megelőzte korát, az önálló kutatásra ösztönzött, vagy pl. hanglemezről elemeztünk operákat vagy zeneműveket. Fesztelen óráit teleszőtte aktualitásokkal, utazásainak élettapasztalataival. Egyszer kissé megkésve érkezett az órára, és így mentegette magát: „Most esküdtem Bajor Gizivel!“ — Csodálkozásunkra azután hozzáfűzte: „a filmcenzúra-bizottság tagjai lettünk.“

Szunyogh atya legnagyobb érdeme kétségtelenül a világszerte terjedő liturgikus mozgalom meggyökereztetése és népszerűsítése Magyarországon. Kapcsolatban állt e mozgalom legjelentősebb képviselőivel. Parsch Pius írja róla a 30-as évek végén lapjában, a Bibel und Liturgie-ben: Magyarországon a liturgikus megújulás és Szunyogh páter egy fogalom. A liturgiát népszerűsítő művei mellett a magyarnyelvű misszálé kiadása egyik legnagyobb érdeme. Még kőszegi tanár korában kis füzetekben jelentette meg a vasár- és ünnepnapi változó miseszövegeket egy kis imakönyv nagyságú állandó résszel. A teljes magyar misszálé ismételt kiadásával és ma is jól használható magyarázataival megérdemelné, hogy egyszerűen róla neveznénk el, mint a német nyelv- területen a „Schott“-ot. De nemcsak könyvtárat kitevő könyveivel, hanem elsősorban élőszóval terjesztette a liturgia ismeretét és szeretetét. Az országnak több mint 300 helységében tartott előadást, missziót, lelkigyakorlatot, triduumot. 12 ezernél is több beszédet mondott. Kezdeti nyelvhibáját szívós kitartással küzdötte le. Nem élt különös szónoki fogásokkal, de tartalmas és gyakorlati mondanivalójával, világos tagolásával mindig lekötötte a figyelmet. Beszédeit sokszor közvetítette a rádió is. Liturgikus beszédei mellett huzamosabb időn át közvetítették szentírásmagyarázatait is. Ezzel és a szentírást magyarázó könyveivel a biblikus apostoiságot is föl lendítette. Sót éppen a biblia révén kapcsolatot talált a protestánsok felé is. Csendes nap tartására hívták meg a KIE-be (Keresztyén Ifjúsági Egyesület), és így az ökumenikus mozgalom egyik előkészítő munkásának Is tekinthetjük. Szellemes és találó címeket adott könyveinek, pl. a liturgikus év átélését elősegítő hat kötetes — kéziratban maradt — sorozatának: Rorate (Advent), Gloria (Karácsony), Miserere (Nagyböjt), Alleluja (Húsvét), Veni Sancte (Pünkösd) és Deo gratias (Pünkösd utáni idő), vagy szentírást magyarázó sorozatának: Szent Péter Krisztus sziklája, Szent Pál Krisztus szikrája, Hét mennyei üzenet... (az evangéliumok magyarázata kéziratban maradt). Egyik legnépszerűbb kiadványsorozata a szentségekről és szentelményekröl szólt. A bilingvis és magyarázatokkal ellátott keresztelési füzetet pl. a papok százai szerezték be, és az anyanyelvet legalábbis részben használva, elővételezték a II. vatikáni zsinat újítását.

Egyik leghőbb vágya volt, hogy a megújuló bencés lelkiségnek és egyben a liturgikus apostolságrvak központot, élő példát nyújtó intézményt tudjon alapítani. Szerette volna az ősi kávai apátságot — ahol Szt. Geliért utolsó éjszakáját töltötte — felújítani.

101