Szolgálat 50. (1981)

Nemeshegyi Péter: Élet a Szentháromságból

(10,10). „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen“ (3,16). Az Atya éltető szeretete, Jézus saját életemésztő szeretete fakaszt életet a halálban: kereszthalálból születik a feltámadás, a mennybemenetel, örök élet az Atya kebelén. így lesz a szeretet életté, először is Jézusban, és Jézus által mibennünk. Jézus „a világ életéért“ (Jn 6,51) válik áldozattá, és így lesz örök életet tápláló kenyér. Az imént félig idézett jézusi szót idézzük teljes egészé­ben: „Amint én az élő Atya által élek, úgy aki engem eszik, általam él“ (Jn 6,57). Esszük Jézust, mint az Isten szavát, azáltal, hogy hiszünk benne, befo­gadjuk és éljük szeretetét. Esszük Jézust, mint az égből szállott élő kenyeret (Jn 6,51), azáltal, hogy hivő szeretettel magunkhoz vesszük az oltáriszentség- ben. így él bennünk, lelkűnkben, testünkben; így leszünk „a Fiúban élő isten- fiák“; így áll ránk is szava: „Az Atya maga szeret titeket, mert ti szerettetek engem, és hittétek, hogy az Atyától jöttem“ (Jn 16,27). Az Atyának ez a szere­tete Jézusnak örök életet ad. Ugyanígy ad életet nekünk is. Jézus az Atya által él, mi Jézus által élünk. így hát végső fokon mi is az Atya által élünk. Jé­zus az Atyáért él, mi Jézusért élünk. így mi is, Jézussal, az Atyáért élünk. Az élet nem jéggé dermedt mozdulatlanság, hanem állandó folyam: az Atyától a Fiúba, a Fiúból belénk ömlik és árad. Hömpölyög előre, és megint vissza. A Fiú élete hálás és engedelmes visszahajtás az Atyához; a mi életünk hálás belefeledkezés az Atya és Fiú szeretettengerébe. Ez az örök élet: hittel ismerni az egyedüli igazi Istent és küldöttjét, Jézus Krisztust (Jn 17,3). Ez az örök élet: szeretetből tenni az Atya és Krisztus akaratát. Folyam, ömlés, áradás: aki a Szentírást ismeri, tudja, hogy ezek a fogalmak a Szentlélek képét idézik fel. Egy sátoros ünnepen történt, Jeruzsálemben. Az ünnep utolsó napján fényes processzióban hozták a papok a vizet Silóé forrásá­ból, hogy meghintsék vele a templom oltárát. Egyszerre csak erős hang csen­dül fel a tömegből. Jézus kiáltott: „Aki szomjas, jöjjön hozzám, aki hisz bennem, igyék! Az írás szerint ,az ő (vagyis a Messiás) bensejéből élő víz forrása fakad' “ (Jn 7,37-38. A magyar bibliafordítástól eltérő fentebbi fordítás a mai szentírás- tudósok többségének értelmezését követi.) Az evangélista Jézus e szavaihoz a következő magyarázatot fűzi: „Ezt a Lélekről mondta, amelyben a benne hívők részesülnek. A Lélek ugyanis még nem jött el, mert még nem dicsőült meg Jézus" (Jn 7,39). Ez a Lélek, a megfeszített és feltámadt Jézus ajándéka, teszi számunkra érthetővé, vonzóvá, meggyőzővé Jézus szavát és egész létét. Belesodor magá­nak Jézusnak érzés- és gondolatvilágába. „Élő víz“ ez a Lélek, folyik, árad. Tudjuk, milyen lesz a víz, ha nincs folyása. Megzöldül, mocsárrá poshad, nyál­kás lesz és ihatatlan. Nem táplálják források, és ezért felszívja a nap. Törede­zett, keményre szikkadt agyag marad helyén, teleszórva szomjan halt élőlények 69

Next

/
Oldalképek
Tartalom