Szolgálat 50. (1981)
Chilla Raymond: Ökumenikus imaórán
birtokolhatok teljesítmények módjára. Isten javai, és elsősorban maga az Isten, nem érhetők el más módon, mint a h i t b e n : az isteni hívásra válaszolva, magunkat kiszolgáltatva neki. Minden más kiindulópont téves. A hit annak bízó elfogadása, hogy Isten szereti az embert. Ez a magatartás jellemzi a gyermeket szülei iránt, ez Jézust Atyja iránt, ez a krisztusi embert Istenhez való viszonyában. A hit magatartását senki nem adhatja önmagának. Csak befogadjuk, mint gyermek a szülői szeretetet és gondoskodást, élelmet, ruhát, otthont, nyelvet, anyagi és szellemi értékeket, mindent, de mindent. A gyermeki állapot lényege a tiszta feltárulkozás az élet hívása felé. Ilyen legyen a tanítvány magatartása Isten iránt. Amint a gyermek szomjas a testi-lelki fejlődésre, úgy keli közösen szomjaznunk az Isten országának térhódítását magunkban és környezetünkben. A bennünk működő Lélek indít és sürget erre. Jézus maga mutat példát erre a gyermeki magatartásra: „Semmit sem cselekszem magamtól, hanem azt mondom, amire Atyám tanított“ (Jn 8,28). Amikor tanítványai egységéért imádkozik, arra a bensőséges egységre hivatkozik, ami közte és Atyja közt fennáll: „egyek legyenek, mint mi“ (Jn 17,11). A gyermek rezdül így együtt a családdal; a lelkileg egészségesen fejlődő gyermek akar ilyen bátran és lelkesen olyanná lenni, mint szülei. Számunkra is ez a közös kiindulópont: olyanná lenni, mint Krisztus, aki a gyermekségre és fiúságra példát adott nekünk. Az apostoli közösséget és az Egyházat is arra szánta, hogy ezt az Atya felé tárulkozó, az Atya és egymás szeretetében növekvő lelkületet, ennek továbbadását és fennmaradását biztosítsa. Az az Isten fia, akiben Isten lelke működik (Róm 8,14), és Istent Atyjának, az embereket testvéreinek fogadja el. Ki a legnagyobb, ki a legigazabb? Akiben Krisztus fiúi magatartása legelevenebben él. 3. A felismerést és a belátást kövesse a gyakorlati magatartás. Most ezzel kell foglalkoznunk. Nemcsak a gyermeket középre állító krisztusi tett, hanem az annak értelmét teljessé tevő szó is megdöbbentő és titokzatos. „Ha meg nem változtok, és nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a meny- nyek országába.“ Értékrendszerük gyökeres megváltoztatására szólítja ma Jézus valamennyi tanítványát. A gyermekség lelkülete nem csak eszmény: kelléke istenes életünknek. Jézus, mikor a gyermekre mutatva azt mondta: „ha csak nem lesztek olyanok, mint a gyermekek“, ezt az arám szót használta: talya. Ez pedig úgy is fordítható, mint gyermek, és úgy is, mint szolga; mintha egy magyar ember azt mondaná fiának: édes kis cselédem, kis szógám. A gyermekre mutató jézusi tettnek és szónak ez a másik értelme: szolgálat, engedelmesség. Ha egy gyermeket szülei olyan szolgálatra kérnek, amelyet az felnőtt-szerepnek és teljesítménynek érez, készségesen és büszkén segít. Jézuson keresztül ma az Atya szólít minket ilyen közösségteremtő szolgálatra, az igazságban és szeretetben való növekedésre, új kiindulópontok és új alapok lefekte3 33
