Szolgálat 50. (1981)
Béky Gellért: Istenkeresés Japánban
Béky Gellért (Kőbe) ISTENKERESÉS JAPÁNBAN 1. Hisznek-e a japánok valamiben vagy valakiben, Istenben? Erre nehéz volna hamarjában kielégítő választ adni. Hiszen arra is volt már példa, hogy a statisztika néhány millióval több hívőt mutatott ki, mint amennyi az ország lakosságának a száma volt! Sokan ui. két vallást is bemondanak, ha kérdezik őket. Az is köztudomású tény, hogy Japánban esküdni a sintoista (vagy újabban keresztény) templomba mennek, míg a buddhisták a temetésről gondoskodnak. Sokan vallják magukat ateistának. Nem kell azonban mindjárt nyugati, európai ízű ateizmusra gondolnunk. Európában igen sok esetben az ateizmusnak vallás- és egyházellenes íze és éle van. Japánban azonban, leszámítva az esetleges ideológiai vagy politikai elkötelezettséget, az ateizmus nem egyéb hitbeli tudatlanságnál, vagy sok esetben vallási közömbösségnél. „Akinek van elég önbizalma, annak nincs szüksége vallásra." Ez sokak felfogása. Vagy: „ki mikor bajban van, imádkozzék." Ennek ellenére milliók és milliók tolonganak újévkor az ország buddhista és sintoista templomaiban. Nemcsak nők és öregek, hanem a fiatalság, a férfinép is. Ez már hozzátartozik az élethez. A vallásban nem annyira a tartalom, a tanítás a fontos, mint inkább funkcionális, gyakorlati jellege, haszna. Az ifjúság soraiban végzett (rész-)kutatás szerint (1977) csak 6 % vallotta magát hitetlennek, míg a nagy többség egyszerűen nem törődik a vallással. Vagyis közönyös tudatlanság jellemzi manapság a japán fiatalságot vallásos vonalon. Az sem lehetetlen azonban, hogy ez a megvető nemtörődömség szorosan összefügg az éppen a fiatalok közt tapasztalható ijesztő egoizmussal és élvezethajhászással. 2. Egyébként is a japán szó, amivel Istent jelölik meg: „Kami", rendkívül sok értelmű, ködös fogalom. Majd mindenki mást ért rajta. A sámánizmustól kezdve a mitológián át egészen az egyisten-fogalomig mindent jelenthet. Ha meg nem látjuk a kínai jelet, amivel írják, sok egyéb asszociációnk lehet a „Kami" puszta hallására. Jelenthet pl. papirost, hajat, a folyó felső folyását, a régi nagyurakat és természetesen az isteneket is. Az Egyház is használja jobb híján ezt a szót, némi körülírással, megfelelő magyarázatokkal, szükséges jelzőkkel körülbástyázva. Ennek a bizonytalanságnak ellenére van komoly istenkeresés is Japánban. Európában még ma is hisznek sokan „hitetlenül Istenben" (Ady); mások meg Nietzschével szeretnék, ha mégis csak volna Isten, aki persze (sajnos) már nem létezhet, mivel a tudomány és az anyagelvű világnézet végérvényesen megölte öt. A keresztény népeknél a hitnek egyre olvadó jégtábláin sodródva hallatszik fel a hébe-hóba imádkozok, a sóvárgó vágyakozók kiáltása Isten felé. Japánban ez sokszor fordítva van: a technikában, az izmusokban, a lélektelen robot23
