Szolgálat 50. (1981)

Babos István: Isten „megtapasztalása“ a mai világban?

mennyire ki volt szolgáltatva az ember a természet legyőzhetetlennek látszó erőinek, ezért állandó rettegésben, bizonytalanságban élt, és minden oldalról fenyegetve érezte magát. Ez a magatartás a hitében is megnyilvánult: „törékenységét és bizonytalanságát látva biztonságot keresett“, és ezt találta meg az Istenben.3 Végességét látva a Végtelenhez fordult. Ez a magatartás összeegyeztethető a keresztény hittel, ami szerint Isten a világ Ura és teremtője. Nagy veszélye ennek a magatartásnak, hogy az ember megakad a természet erőinél, azokkal akar jóban lenni, és mágikus szertartásokkal a saját szolgálatába hajtani őket. Ez viszont ellenkezik a hittel, mert nem veszi észre a Teremtőt.

Mielőtt az ember mai helyzetével foglalkoznánk, röviden egy ellenvetésre kell válaszolnunk. A híres pszichiáter, Freud, de néhány filozófus is úgy vélte és véli, hogy az Istenbe vetett hit illúzió, önámítás, saját vágyainknak kivetítése, aminek nincs reális és elérhető tárgya. Mint gyermekkorunkban a szülőknél, úgy felnőtt korunkban az égi Atyánál keresünk biztonságot, aki nem létezik. Több probléma merül föl ezzel az elmélettel kapcsolatban, amivel nem tudunk részletesen foglalkozni. Miért van az, hogy a bizonytalanság és reménytelenség nem saját képét és hasonlatosságát, hanem az ellenkezőjét, egy jobb, tökéletes világot vetít ki? Miért van az, hogy az atom „okosan“ viselkedik, mert ha békén hagyják, a millió parányi részecske vagy energiagóc békében marad, amíg meghatározott rendjét valaki meg nem zavarja? Miért van az, hogy az ember agyában összeadott vagy kivont összegek egyeznek az üzleti világban kicserélt pénz összegével? Ennek a magyarázata az, hogy az ember élete és vágyai nem zsákutcába, hanem célhoz vezetnek. A Teremtő, aki belénk oltotta a vágyat, megteremtette annak célját is.

E rövid kitérő után lássuk az embernek és hitének mai helyzetét. Az ipari forradalom új helyzetet teremtett az ember életében. A gőzgép feltalálása biztosította a bőséges és mindenütt elérhető energiát, ami eddig helyhez (vízesés) és időjáráshoz (szélmalom) volt kötve. A bőséges energia lehetővé tette a technológia kihasználását, aminek segítségével az ember egyre jobban úrrá lett a természet erőin, és azokat egyre jobban a saját szolgálatába állítja: átrepüli az óceánokat; atommal fűti és világítja lakását és üzemelteti gépeit; új csoda- gyógyszerekkel meghosszabbítja életét; újonnan fölfedezett kémiai anyagokkal megsokszorozza a termést, kiirtja a kár- és kórokozókat. Az ember lehetőségei szinte határtalannak tűnnek. A haladás kétségtelen, és senki nem tagadhatja le áldásait. Ugyanakkor észrevesszük egyre jobban azt is, hogy ez a haladás nem egyenes vonalú. Nem vezet állandóan a jobb és tökéletesebb élet felé. A technológia primitív fokán a környezetvédelem ismeretlen volt. Ma városokat fojtogat a rossz levegő. A sokat ígérő kémiai anyag kiirtotta a rovarokat a mezőgazdaságban, de az eső a tavakba mosta, és ott is megölt minden életet. Jobb és több technológia nem fogja megoldani a fejlődés káros hatásait. A tapasztalat azt mutatja, hogy minden emberi vállalkozásnak megvan a maga káros mellékterméke, amit tudunk csökkenteni, de nem tudunk teljesen kiküszöbölni. Itt minket nem is ez a kérdés érdekkel. Hanem az, hogy az ember megváltoztatta környezetét, és az új környezet megváltoztatta az embert. Az emberi*

19