Szolgálat 50. (1981)

András Imre: A modern egyházközség élő közösségek társulása

Tudta, hogy neki, a plébánosnak kell a kis köröknek keretet adó egyházi szervezet, a plébánia útján gondoskodnia azoknak a szükségleteknek ellátásáról, amelyeket e kis körök nem tudnak ellátni, vagy amire éppen nekik van szükségük. Kézben kell tartania a hivatalos helyi egyház, a plébánia hármas életműködését: az igehirdetést, a liturgiát és a diakoniát. Törődnie kell avval, hogy e kis körök ne legyenek köldöknézők, hanem halljanak arról, mi történik más csoportokban, a plébánián, az egyházmegyében, az egyház életében országos és világviszonylatban, tehát hogy legyen valaki, aki ellátja ezt a sokirányú információs szolgálatot. Ugyanakkor törődnie kell a kis körökbe nem csoportosuló híveivel is. Kicsit megijedt a reá váró munkától — hogy fogja mindezt bírni a plébánia adminisztrációja mellett? De aztán megnyugodott.

Az adminisztrációt, organizációt nem kell feltétlenül személyesen csinálnia. Ha a családi kartoték elkészül (nagy munka lesz, de megéri!), akkor az egyházközségi iroda, illetve a világi munkatársak átvehetik az adminisztrációt. Sok mindenben segítségére tud lenni káplánja is. Minden csoportnak van egy-két természetes vezetője, ezeken keresztül is sok mindent elintézhet, észrevétlenül irányíthat a csoportokban. Neki elsősorban azokkal kell foglalkoznia, akik részt vállalnak mellette az apostoli munkából.

Előző helyén, ahol az emberek élete jól ismert viszonyok között zajlott le, elfogadták intézkedéseit, tehetett mindenben a saját belátása szerint. Itt szinte minden érintett személyre külön tekintettel kell lennie, nem beszélve az önállóan gondolkodó és cselekvő csoportokról. Ott, ha valamit meghirdetett, az emberek továbbmondták egymásnak kérését, hívását — és válaszoltak is rá. Itt külön- külön kell híveit megszólítania - de azért minden körből van valaki, aki által legalább a csoportok tudomást szereznek kívánságáról. A hívek mozaikszerű közösségei miatt nem egy káplánra lenne szüksége, de sokkal több segítőre, mint amennyit a püspök adni tud. Az ő igazi gondja az lesz, hogy azokból, akik hajlandók az apostoli munkában résztvenni, önálló munkatársakat neveljen. Ezt az önállóságot ezúttal nem ő adja engedményként, vagy bizalma jeleként, mint ahogy ez a világi munkatársak bevonásánál rendszerint történt. Akikre számíthat, azok már így vagy úgy, de önálló vezetői egy olyan kis körnek, amelyben él az Egyház. Az ő feladata, hogy ezeket az egymás mellett külön- külön létező kis köröket vezetőik közreműködésével hivatalos egyházi közösséggé: „modern egyházközség“-gé olvassza egybe.

Eddig tart a parabola a jövő egyházközségéről — A jövő egyházközségéről? Sok helyen, legalább csírájában, már életre kelt, első tapogatózó lépéseit teszi. Lassan terjed — de terjed az élő közösségekből álló, élő, modern egyház- község.

16