Szolgálat 49. (1981)
Eszmék és események - Levelesládánkból
szióját. Nehéz szívvel búcsúzott fekete testvéreitől, akiket igen megszeretett. De betegségét is kegyelmi időnek tekintette. „Ha szenvedek, biztos lehetek, szeret az Isten“ — írja egy levelében. Előbb Kinshasában ápolták, az operáció után hazaküldtek Európába. A változás egy ideig reményekre adott alkalmat, de később ismét operálni kellett. 1979 októberétől eichgrabeni kolostorunkban készült a nagy Találkozásra. Csak úgy sugárzott az arca, mikor pár héttel halála előtt megkért, elmélkedjek vele Lukács ev. 12,35-40-en. „Legyetek készen, ha jön az Úr.“ „Már szeretném tudni, milyen lesz ez a Találkozás, ha színről színre látjuk az Urat" — mondta többek között. 1980. szept. 15-én, a Fájdalmas Szűzanya ünnepén aludt ki életének mécsese szinte észrevétlenül, és szept. 17-én, örökfogadaima évfordulójának napján kísértük nyugvóhelyére kolostorunk temetőjében. — Bálint Sándorral az ötvenes évek óta leveleztünk. Megkért, szedjük össze a vallásos népi emlékek utolsó morzsáit, hogy el ne kallódjanak. Néhányszor felkeresett falusi magányomban. Első alkalommal meglepetésszerűen jött. Szódát kért, de nekem nem szokott lenni, hát a szomszédban kértem kölcsön. Poharam sincs, meg volt elégedve, hogy csészémből kínáltam. A további tennivalók megbeszélése után magánbeszélgetésünk igazi lélektalálkozás volt. Meghatva szobám egyszerűségétől, az ő evangéliumi lelkülete szinte túláradt a szegénység dicséretétől. További látogatásait előre jelezte, és sohasem jött üres kézzel. Mert ő is szerényen élt, megérezte, mi lenne nekem hasznos. Volt, amikor egyszerűségében fásládámra ülve csomagolta gyűjteményemet, az értékes és féltett tárgyakat, amelyeket postán nem mertem küldeni. Leveleiből mindig nemes emberi szívét. Istentől telített lelkét éreztem ki. A Szentatya gratulációja boldoggá tette. Befejező mondata: „Tele van a lelkem Allelujával.“ Felesége halálát közlő levelében hamisítatlan keresztény hite nyilatkozott meg. Mindig a lényeget érintette. Isten embere volt, az evangélium szerinti ártatlan gyermeki lelkülettel, amellett nagy tudós, óriási tudással. Szerény ember, akivel együtt lenni gyönyörűség. Magunkat sajnálom, mert lelkében felhalmozódott kincseit már nem tudja átadni a nemzetnek. De hitem szerint örülök, mert neki érdemes volt élnie. + — Nálunk Zágrábban országos ifjúsági találkozó volt a Benedek-év alkalmával, ösz- szejött a hivatalos jelentés szerint 5000 fiatal az ország minden tájáról. Okt. 25-én, szombaton délután volt a Veni Sancte, előadás a szent életéről és munkásságáról. Utána egy Taizéből jött pap beszélt. Ezt követte a közös agapé. Este 8-kor kezdődött a virrasztás három templomban. 11 -kor szétszéledtek a gyerekek. Az itteniek befogadták őket otthonaikba, sőt vagy 50 család vendég nélkül maradt, annyi volt a lakásadó! Vasárnap 10-kor ünnepélyes körmenet volt a székesegyház körül, a gyerekek népviseletben, nagyon látványos volt. Harminc-egynéhány pap koncelebrált a zadari püspök vezetésével. A szentmise horvát nyelven folyt, de az olvasmányokat a nemzetiségi nyelveken olvasták, a hívek imájánál is a különböző csoportok vezetői álltak a mikrofon elé egy-egy kéréssel, a magyarok is. Felajánláskor ajándékaikat vitték az oltárra, pl. a bácskaiak az Alföld termékeit, a dalmátok bort: az egyik bácskai falu, Szelencse (egy egész buszt megtöltöttek!) nevében egy szlovák kislány szlovák nyelvű bibliát, sajtot, népi hímzést és kissepröt nyújtott át! Délután a székesegyházban orgonahangverseny volt, a szemináriumban Joe, a taizéi testvér felelt a fiatalok kérdéseire, egy másik teremben a „cowboyok“ — mint itt hívják őket — muzsikáltak villanygitáron. Este azután szétszéledt a jónép. — Nov. 16-án, vasárnap kezdtük a missziót Felső- és Középpulyán (Ober- és Mitter- pullendorf, Burgenland), a nem nagyszámú, de buzgó magyar híveknek. Felsőpulyán reggel is volt mise közben keresztény tanítás azok részére, akik jöhettek. Esténként a mise közben beszéltem a híveknek, és míg a plébános folytatta a misét, engem átvitték a másik templomba; mire ott befejeztem a beszédemet, megjött az atya, misézett, én gyóntattam, és így 8 előtt pár perccel mindkét helyen mehettek haza a hívek, mert amúgy túl későre maradtak volna. A magyar misszió egybeesett a németajkú 84
