Szolgálat 49. (1981)
Eszmék és események - Levelek a misszióból
LEVELEK A MISSZIÓBÓL 1978-ban szabadságon voltam, mivel már sokat betegeskedtem az utóbbi időben. Nagyjából rendbe is jöttem a jó harkányi meleg vízben. Visszaérkezvén a püspök egy új állásba helyezett. Nem is tudom a magyar kifejezést reá. Angolul Film Librarian-nek („filmkönyvtáros“) nevezzük. Kaptam egy 16 mm-es vetítőgépet, szereztünk filmeket is, és most ezekkel végzem a missziós munkát. Egy országban, ahol még nincsen tévé, sőt vasút sem, ezt igen becsülik. A nagy többség nem tud írni-olvasni, így a mozi művelődésre is szolgál. Ha a püspök megérkezik valahol az őserdőben bérmálásra, rendszerint az első kérdés az, hogy hozott-e filmet. Ha igen, akkor táncolnak és őrjönge- nek örömükben. A szöveg angol, azt persze kevesen értik. Ók csak a képekből olvasnak, és amit ott látnak, az szentírás. Ennélfogva nagyon óvatosnak kell lenni, hogy mit mutatunk nekik. Trükköt ők nem ismernek. Előadás után rendszerint ilyesmit lehet hallani: „A Páter már sokat mesélt Jézusról és Szűz Máriáról, de idáig még sohasem mutatta őket.“ Most, hogy én megmutattam, mindenki el is hiszi, hogy a Páter igazat mondott, és most már mindenki hajlandó megkeresztelkedni. Legkedveltebbek a vallásos filmek, pl. a 15 rózsafűzértitokról. Második helyen az állatokról szólók, pl. a Tar- zán-filmek. A harmadik helyen a verekedések, boxolások állnak, ahol beverik mások fejét. Különösen izgalmas, ahol birkóznak egymással. Úgy fölhevülnek, hogy az leírhatatlan. Az is előfordul, hogy rosszul értik meg a filmet. Egy alkalommal a japánokkal vívott háborúról vetítettem. Egyik faluban a bennszülöttek fölismerték hozzátartozóikat a képen. Utána odajöttek és megköszönték a püspöknek, hogy ismét feltámasztotta a hozzátartozóikat. Egyik asszony úgy vélekedett: „idáig is tudtam, hogy a püspök a pincéjében tartja az összes halottak lelkét.“ Azután arra kérte a püspököt, vigye most megint vissza a szellemeket a pincéjébe, és zárja be őket. Később megint vissza fog jönni, hogy ismét láthassa. — Mindamellett még tanteremben is tartok hitoktatást. Hét végén pedig van egy kis falum, ahol igeistentiszteletet tartok. A mozielőadás vasárnap este van a főállomáson. Általában 4—5000 résztvevővel, mindig a szabadban. Nagyon ritkán zavar meg az eső. Nálunk ragyog a napsugár egész éven át. A Szolgálat rendszeresen érkezik, és igen nagy örömmel olvasom. Ez szinte fölfrissíti megint bennem a magyar nyelvet. Itt a mi környékünkön nincsen magyar ember. Egy páter tőlünk a második szigeten van, ahová úgy általában minden öt évben kerülök egyszer. Egy másik magyar páter pedig Ambuntiban van, kb. 4 napos hajóút, vagy egy óra repülővel. Autóval még nem lehet menni, mivel még nincsen út. Bro. Salvius Appenzeller SVD P. O. Box 107, Wewaik Papua New Guinea, via Australia + „Pro Te Christel“ Teérted, Krisztus! Ez volt Pázmány Péter, a nagy bíboros fohásza. Ugyanaz a krisztusi szeretet sürget bennünket misszionáriusokat, hogy az ő Országáért mindent kockáztassunk, és örömünket, bánatunkat megosszuk Vele. Folytonos utazásainkon bizony rászorulunk az Úti Boldogasszony segítségére! Amilyen életbevágóan fontos a trópusi eső a földeknek, olyan pusztítóén hat a homokos, agyagos utakra: „kenőszappanná“ változtatja őket. Egyszer egy óriási víztócsa közepében kellett a kocsiban éjszakáznom, mert nem volt senki a közelben, aki ökrösfogattal kihúzott volna. — A nép nagyon fél a barbeiros-bogártól. 3 cm-re is megnő, és harapása vírusos betegséget terjeszt. A szív megnő, és nyomja a tüdőt. Tremedali plébániámon tetőjavítás közben kettőt találtak. A szomszéd egyházmegye püspökét már négyszer harapta meg ilyen bogár. Szerencsére nem mindegyik fertőz. Szívesen laknak agyagtéglák közt. Ilyen nálunk a legtöbb ház. Vakolni már nincs pénz. Szeretnénk valami védőoltást találni ez ellen a betegség ellen. Talán segíteni tudnának jótanáccsal. — A skorpiók meg a száraz fát szeretik. Fagyűjtéskor gyakran találkozunk velük. A plébánián a mosdótálban ült egy. 80
