Szolgálat 49. (1981)

Eszmék és események - Párhuzamok a fogyatékosok 1981-es nemzetközi éve alkalmából (Zichy Aladár)

van a 20. században, a tudás és a Jólértesültség hatalmának századában, az előbbi példában említett fizikai akadályok mellett a szellemi akadályoknak. Vak, süket, sőt béna embertársunknak sokkal kevesebb a lehetősége az információk megszerzésére. Már pedig melyik országban létezik olcsó áron piacra bocsátott magnókazetta a törvény- könyvek tartalmával, vakok számára? A fogyatékosok, ha van is joguk, diszkriminálták. A fizikai és szellemi akadályok megszüntetése, amennyiben kivihető — hiszen sok esetben valóban lehetetlen — elméletileg egyenlőségre vezetne. Egyenlőség azonban nincs az embertársak közreműködése nélkül. Ha nem ismerik, vagy nem ismerik el a fogyatékosok Jogait, akkor ez a jog, ha létezik is, holt betű, s társadalmunk továbbra is igazságtalan marad.

A múlt másik hibája — ami az iparosodás, a szakosodás légkörét tükrözi — a segítségre szorulók elkülönítése. Igaz, az orvosi, nevelésügyi, szakmai rehabilitációhoz sokszor avatott kezekre van szükség. De ez gyakori, szívesen vett kifogás arra, hogy a fogyatékosokat különintézetekbe dugjuk. Ma már tudjuk, hogy ott a legfontosabbat nem kapják meg: rehabilitációt társadalmi, emberi vonalon. Természetesen a szakosított és különlegesen berendezett intézetek a jövőben is nélkülözhetetlenek lesznek. De ezek egyedül, a felebaráti szeretet dimenziója nélkül, nem hozzák meg a kívánt eredményt. Amit keresünk, az az optimális kombináció a rászorultak speciális kezelése és a közösségi életben való teljes részvétel között.

De mért foglalkoztat bennünket a fogyatékosok kérdése nemzetközi vonalon? Először is azért, mert a világ népességének tíz százaléka fogyatékos. Ez kb. 450 millió ember. (NB A nemzetközileg elismert meghatározás szerint fogyatékos az, akinek testi-szellemi képességei állandó jelleggel nem teljesek, tehát a normális közösségi életben nehézségei vannak; így pl. a cukorbetegek is.) Másodszor mert a legtöbb fogyatékos segítségre szorul. A család, a közvetlen környezet is szenved. Ezért végeredményben a fogyatékosság minden negyedik embert többé-kevésbé közvetlenül érint. A világ népességének 25 °/o-ára kihat, tehát világprobléma. Harmadszor: a statisztikák szerint a fogyatékosok arányának növekedése felülmúlja a születések arányának növekedését (mert pl. az orvostudomány haladása folytán egyre több beteg vagy balesetes ember éli túl, de tartósan megsínyli krízisét), azaz egyre több köztünk a fogyatékos. Negyedszer: a fogyatékosok aránya az alsóbb társadalmi rétegek között a legmagasabb. A fogyatékosok pedig gazdaságilag általában kevésbé produktívak. Következésképp a fogyatékosság a társadalmi és gazdasági fejlődés egyre növekvő akadálya. S mert az egyenlőtlenség, a nem kiegyensúlyozott szociális fejlődés az irigység, elkeseredés, gyűlölet, nyugtalanság és háború oka, a fogyatékosság és nem megfelelő kezelése csak nagyobb szegénységre, nagyobb egyenlőtlenségre, tragikusabb testi és szellemi nyomorra vezet. A fogyatékosok nemzetközi évének fő programja tulajdonképp ennek a boszorkánykörnek megtörése.

Az emberi társadalmak rendszerint az egészséges, „normális“ emberek igényei szerint rendezkednek be. Még nem tanultuk meg technikai és gazdasági fejlődésünk ellenére sem, hogyan kell minden — ismételjük: minden ember szükségletét figyelembe venni.

összefoglalva a fontieket látjuk tehát, hogy a fogyatékosság okozta probléma világméreteket öltött, egyre súlyosabb lesz, s helytelen kezelése nemcsak a fogyatékosok baja, hanem mindenkié. Ezért a Nemzetközi Év.

70