Szolgálat 49. (1981)

Eszmék és események - A pápa nyugatnémetországi útja (S. M.)

ESZMÉK ÉS ESEMÉNYEK

A PAPA NYUGATNÉMETORSZAGI ÜTJA

A Szentatyát nyolcadik nagy külföldi utazása (1980. nov. 15—19.) Európa szívébe, közvetlen szomszédságunkba vitte. Sokat hallottunk a megelőző aggodalmakról és nehézségekről is. De „a pápa személyisége és a tömegek lelkesedése tisztára söpörte a terepet“ — írja egy pap.

Az előkészítés német alapossággal történt. Ahogy valaki tréfásan írta, legszívesebben az ottjártáról szóló albumokat is már előre kiadták volna... Különleges postabélyegzőktől a kocsik parkolási helyének kijelöléséig és az ernyőhasználat megtiltásáig mindenről írásban intézkedtek. Percre megszabott napirend mutatta a pápa öt napjának programját. (Előre sejteni lehetett, hogy ő ettől nem nagyon zavartatja magát, s úgy látszik, ezt nem is vették rossz néven tőle.) Hála Istennek, a lelki előkészület is mélyreható volt. Imádság mellett a püspökök böjtre is felhívták híveiket. Volt kolostor, ahol péntekenkint kenyéren, vizen és főtt krumplin böjtöltek. Gyűjtési akciót indítottak a Száhel-övezet javára, eredményét átadták a pápának. Négy füzet jelent meg a hívek közti terjesztésre; köztük az a kis német egyháztörténet, amely valóban nem éppen ökumenikus hangnemben tárgyalta Luthert és a reformációt, nagy felháborodást keltve evangélikus körökben. Mint kiderült, a püspökök nem olvasták az ajánlott munkát.

Bonn kivételével - itt csak egy estét és éjszakát töltött a pápa, s ez az este az evangélikus államelnökkel és az állami élet vezetőivel való találkozásra szolgált — minden városban szabadtéri misét mondott. Kölnben elsősorban a családoknak, Osnabrückben a diaszporavidék hívőinek, Mainzban a munkásoknak, Fuldában a papoknak és papnövendékeknek, másnap pedig a laikus tanácsok és katolikus egyesületek tagjainak, Altöttingben a férfi és női szerzeteseknek, Münchenben a fiataloknak. A novemberi zord időjárás bizony nem kedvezett. A pápa az eső ellen ugyan védve volt, de a szél kíméletlenül tépkedte. Edzett fizikumával egykedvűen viselte mindezt, példát adva a mindenütt nagy számban megjelent résztvevőknek, akiknek kitartása viszont őt magát is megindította; még utólag is ismételten megköszönte. Nagy taps és derültség fogadta megjegyzését az osnabrücki mise végén: „Remélem, nem áztatok bőrig!“ Köln közeléből írják: „Egyszerű munkásaink a házból reggel 6-kor mentek el, és este 8-ra értek csuromvizesen haza. Egyikük azt mondta: nem számít, hogy egész nap esett, nem cserélném el ezt a napot semmivel. Három gyermekével volt ott. Nemcsak a Szentatya rendítette meg, de a tömeg mély meg- illetódöttsége is. Sokan sírtak."

64