Szolgálat 49. (1981)
Az egyház szava - Az osztrák püspöki kar körlevele a „fogyatékosok évére“
sokat. A fogyatékosok azt akarják, hogy a társadalom egyenjogú tagjaiként fogadják el őket. Az evangélium nagyon egyértelmű irányítást ad nekünk ebben a kérdésben. Jézus Lukács evangéliuma szerint Izajás prófétánál találja felvázolva életprogramját, ezekben a szavakban: „Az Úr Lelke van rajtam, mert fölkent engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy felszabadítsam az elnyomottakat, és hirdessem: az Úr esztendeje elérkezett.“ (Lk 4,18k; Iz 61,9.) Jézus különösen azok felé fordult, akik környezetében még az istentiszteleti gyülekezetből is ki voltak zárva: a nyomorékok, bénák és vakok felé. Személyesen törődött velük, keresve a közvetlen találkozást. Ezzel mutatta meg, hogy mindenkinek elérkezett Isten uralma, országa, amelyet ő mint Isten szerető irgalmának meghívását hirdetett. Gyógyító erejével sokakat megszabadított fogyatékosságuktól, ha nem is mindenkit. De még ennél is többet tett. Helyettesítő módon szenvedett a szenvedőkért, s még a halált is magára vette (Mt 8,17; Iz 53,4). Szenvedése termékennyé vált az emberiség számára, mert engedelmes szeretettel vette föl keresztjét üdvösségükért (Jn 10,17k). A hívők a szentségekben titokzatosan és mégis valóságosan egyesülnek a szenvedést kiállott és megdicsőült Krisztussal. A szentségi közösségben válik az Egyház különösképpen Krisztus testévé. Főképp az Eukarisztiában vonja be Krisztus az embereket - fogyatékosokat és nem fogyatékosokat — életébe és akaratába, hogy szenvedésük és fogyatékosságuk elfogadása által közreműködjenek a világ üdvösségén (vö. Kol 1,24). A keresztet, amelyet a fogyatékosok Krisztust követve magukra vesznek, Isten elfogadja a világ üdvösségére. A fogyatékos hitéből tudhatja, hogy nem haszontalan az emberek számára, hanem inkább Isten elhivatottja, és nagy feladatot tölt be. Krisztussal egyesülve még tanúságot is tehet az ő erejéről higgadtságával és örvendező türelmével. Az egyházközség és vezetői ezért igyekezni fognak, hogy megnyissák a fogyatékosok útját a templom, főleg pedig a szentségek felé, megkönnyítsék és előmozdítsák ezt ott, ahol eddig akadályok nehezítették a fáradozásokat. Az egyházközség megvallja a szenvedő Krisztust: nem zárhatja hát ki fogyatékosságban szenvedő embertársait az egyházi élet legfontosabb területéről. Ezért különös figyelmet kell fordítani fogyatékos gyermekek gyónási, elsőáldozási és bérmálási előkészítésére, együttműködésben a megfelelő iskolák hitoktatásával. Újra kell értékelni és támogatni a fogyatékosok, pl. süketek és vakok érdekeit szolgáló lelkipásztori és karitatív intézményeket. Az a fogyatékos, aki Krisztussal hivő igen-t mond életsorsára, tanúságot tesz az igazi emberi értékrendről. Talán ezáltal mások ismét belátják, hogy az ember értéke és méltósága az erkölcsi értékekben rejlik, és az emberi tökéletesedés nagyobb dolog, mint a sikeres teljesítmény. A fogyatékosok éve legyen az eszmélődés éve az ember létéről és értékrendjéről! Elmélkedjünk azon is, hogy minden egészséges előbb-utóbb fogyatékossá, sőt súlyosan fogyaté60
