Szolgálat 49. (1981)
Halál és örök élet
tett hite tehát nemcsak hogy nem menekvés evilági kötelezettségei elől, hanem „... itt kezd már épülni, itt közöttünk, a mennyország“. A keresztény hit szerint az igazi örök élet az Isten létmódjában való részesedést jelenti. Ennek kezese pedig a feltámadt Krisztus. Ugyanakkor azonban értelmünk kutatja, mennyiben igazolható magának a lélek halhatatlanságának a ténye. Érdekes egy német közvélemény kutató intézet megállapítása, amely a 70-es években felmérést végzett a német katolikusok körében a püspöki kar megbízásából. Kitűnt, hogy a híveket első helyen az érdekelte (a megkérdezettek 35°/o-át): van-e további élet a halál után, vagy a halállal vége mindennek? — Erre a kérdésre kapunk választ Weissmahr Béla cikkéből. A halál és az örök élet kérdéseinél azonban nem elegendő az elméleti eszmefuttatás. A halálnál segédkezők számára végzett tanfolyamok alatt kiderült, hogy ezek akkor lesznek igazán eredményesek, ha a résztvevők (orvos, pap, ápoló) maguk is átélik, húsba-vérbe vágó őszinteséggel, a halál és az örök élet igazságait. VI. Pál pápa nem a nyilvánosságnak szánta sorait: lelkigyakorlatos feljegyzés volt. Annál megragadóbb mély hite és reménye, emberi őszintesége. — De a puszta szembenézés a halállal nem elég. Könnyen áteshetünk a ló másik oldalára. A halál megmerevedett szemlélete halálba szédíthet, és sajnos sokak számára ez látszik kiútnak az „értelmetlenné vált“ világból. Pedig az öngyilkosság nem végzet, hanem kihívás — elemezi Erwin Ringel professzor. „Az élők felé idejében kell odafordulnunk, ez kötelességünk. A kereszténynek különleges megbízatása van erre.“ — Szőllősy Julianna gyermekpedagógus pedig utat mutat, hogyan magyarázhatjuk meg — szülők, hitoktatók — gyermekeinknek a halált és a húsvéti eseményt. De — teszi hozzá — „felnőtt és gyermek ugyanabban a csónakban ül itt ... a válaszkísérlet egyaránt érvényes a nevelő gyakorlati munkájára és a felnőttekre is.“ — Végül Albert István rendtársa, Schütz Antal portréját rajzolja meg a centenárium alkalmából. Századunk legnagyobb magyar teológusa könyveiben tárgyalt a halálról és az örök életről, hosszú betegsége alatt azonban alkalma volt erre személyesen is jól felkészülni. + — Amikor ezt a halálról és örök életről szóló húsvéti számunkat elkészítettük, még nem tudhattuk, hogy egy hozzánk nagyon közel álló drága élet áldozata lesz rajta a pecsét. Mikor k. Olvasóink lapunkat kézbe kapják, Isten kifürkészhetetlen akarata a Szolgálat „jó és hű szolgáját“, Marosi atyát már az örök Húsvétba szólította. Utolsó üzenetét végrendeletének befejező mondatával közvetítjük: „Áldásommal és szere- tetemmel búcsúzom Mindenkitől.“ A szeretet pedig soha el nem múlik. Olvasóink leveleit a továbbiakig erre a címre kérjük: „Szolgálat“, A-9800 Spittal/Drau, Kapellengasse 15. 4
