Szolgálat 49. (1981)
Tanulmányok - Weissmahr Béla: A lélek halhatatlanságának kérdése az emberi értelem fényében
Az öntudat és az anyagi tényezők viszonya A döntő kérdés, amellyel foglalkoznunk kell, a következő: Megmagyarázhatják-e az öntudatot, vagyis az ember szellemi voltát, pusztán anyagi tényezők? Vagy másképpen: Visszavezethető-e az, amit léleknek nevezünk, mindenestül anyagi tényezőkre? Mivel a lélek — mint már mondottuk — soha sincs számunkra egyszerűen tárgyként adva, azért erre a kérdésre csak úgy tudunk válaszolni, ha elemezzük az ember „szellemi tevékenységeit“, és megpróbáljuk kideríteni, mi az, amit ezek feltételeznek. Miről van tehát szó a „szellemi tevékenységek“ esetében? Olyasvalamiről-e, ami alapjában véve csupán biológiai, fiziológiai, végeredményben pedig fizikai folyamatok következménye? vagy pedig olyasvalamiről, ami pusztán ezekből a folyamatokból nem értelmezhető? Utóbbi esetben a szellemi tevékenységek feltételeznek egy olyan — az ember létét meghatározó - valóságot, amely nem anyagi természetű. Kérdésünk első pillantásra igen világosnak tűnik. Mégis egy alapvető kétértelműség rejtőzik benne. Ezért mindenekelőtt meg kell határoznunk pontos értelmét. Mert mit is jelent valamit valami által megmagyarázni, valamit valamire visz- szavezetni? — Jelentheti azt a kérdést: vajon az öntudat, az „emberi szellem“ az anyagi világ fejlődésének, evolúciójának terméke-e. Ha ezt jelenti, akkor véleményünk szerint fenntartás nélkül igennel kell válaszolni. Csakhogy ez (sokak nézetével ellentétben) még nem hozza magával, hogy az ember szellemi tevékenysége — illetve ennek forrása, az öntudat, a lélek — nem más, mint a fizikai értelemben vett anyag nagyon magas fokú és bonyolult organizációjának következménye. Aki így vélekedik, az nem értette meg az evolúciót. Annak lényege ui. az, hogy a magasabbrendű ugyan az alacsonyabbrendűből ered, de — mivel ténylegesen többletet jelent vele szemben — nem magyarázható meg belőle maradék nélkül. Ha ezt megértettük, akkor világos lesz, hogy miért különböztetjük meg a „valamire való visszavezetésnek“ két értelmét: a lélek fejlődéstörténetileg ugyan az anyagi világ evolúciójának eredménye, ebből azonban még nem következik, hogy anyagi folyamatokból maradék nélkül értelmezhető. Ez utóbbi értelemben véve tehát nemmel kell válaszolnunk kérdésünkre: visszavezethetők-e a szellemi tevékenységek a fizika értelmében felfogott anyagra? A szellemi tevékenységek esetében ui. egy olyan többlet jelentkezik, amely nem lehet fizikai folyamatok eredménye. Ha ezt ki tudjuk mutatni, akkor nyilvánvaló, hogy az ember nem tekinthető csupán anyagi létezőnek abban az értelemben, ahogy a biológia vagy a fizika beszél az anyagról. A szellemi tevékenységben jelentkező „többlet“ Ez a többlet sokféleképpen megmutatkozik. A lényege mindig az, hogy az ember különböző szellemi tevékenységeiben egy feltétlen mozzanatra bukkanunk, amely végeredményben arra utal, hogy az emberi létben magában jelen kell lennie egy feltétlen mozzanatnak1. 13
