Szolgálat 49. (1981)
Halottaink - Kristóf János (-e)
KRISTÓF JANOS (1937—1980) „Legyetek hát éberek: nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, hogy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva, ha váratlanul megérkezik“ (Mk 13,35k). Ezeket a szavakat olvassuk a gyászjelentésen, amelyet a család nevében édesanyja, továbbá két alsó-ausztriai egyházközsége: Walterskirchen és Wetzeldorf, a poysdorfi esperesi kerület papjai, valamint a schönstatti mozgalom bécsi csoportja adtak ki. 1980. nov. 14-én kora délután egyik plébániájából a másikba igyekezett, amikor az országút kereszteződésében autóját oldalba kapta egy 200 km-nél nagyobb sebességgel száguldó fiatal motorkerékpáros, és majd hogy keresztülszelte. Mindketten áldozatai lettek az összeütközésnek. Oltártestvérünk már a kórházi autóban befejezte rövid életét. 1937. jan. 1-én született az Abauj megyei Füzér községben sokgyermekes család fiaként. Istenhez hű környezetben már gyermekkorában az Egyház felé húzta a szíve. De csak 1956 után sikerült álmát megvalósítania: leérettségizett, majd a Pázmáneum növendékeként elvégezte a teológiát, és a kassai apostoli adminisztratúra titulusára 1964. febr. 23-án elnyerte a papszentelést. Szentelési terminusát előre tették: szülei a nyári mezőgazdasági munkaidőben nem utazhattak volna Becsbe. Március első vasárnapján mutatta be ugyanott újmiséjét. A schönstatti nővérek szervezték meg, ők szolgáltatták az agapét és rendeztek utána vetítettképes előadást mozgalmukról, amelyben az újmisés új otthonra talált. A primícián részt vevő egyik magyar pap írja: „Hét évvel ezelőtt Jancsi volt legbuzgóbb ministránsom és a húsvéti lelkigyakorlat megszervezésében jobbkezem. 'Már akkor is apostola volt társainak: amellett jó pajtás, lelkes cserkész, a természet rajongója. De a lelkiéletet is komolyan vette. Prohászka elmélkedéseit meditálgatta, annak gondolatain nőtt bele hivatásába.“ Tanév végéig a döblingi (Bécs) plébánián kisegítő szolgálatot végzett, majd előbb Gross-Weikersdorfban, később Bruck an der Leithán, végül pedig a bécsi III. kér. Szent Othmar plébánián káplánkodott. A nagyváros azonban nem volt szíve szerint való. 1975-ben megkapta a walterskircheni plébániát, egyúttal a kb. 5 km-re fekvő szomszédos plébánia gondjait is. így összesen mintegy 1400 híve volt. Megérkezése első napjaiban ott nyüzsögtek körülötte a St. Othmar plébánia ifjú munkatársai, segítettek új otthona berendezésében. Háza hamarosan gyülekezőhelye lett a helybeli ifjúságnak is. A régebben csendes udvaron ott berregtek a mopedek, a múltból visszamaradt gazdasági épületszárnyaik az ifjúság otthonává alakultak át. A plébániatemplom a korai 13. század gótikus stílusát leheli. Belső tatarozása éppen aktuális volt, amikor a plébániát átvette. Hamarosan megtisztultak a falak, megújult a padlózat, modernizálódott a sekrestye ... Második plébániáját sem kevesebb buzgalommal látta el, amennyire a körülmények engedték. Hitoktatásra az iskolák összevonása következtében az 5 km-re fekvő Poysdorf városkába járt. Egy ideig a távolabb fekvő Zistersdorfban is vállalt hittanórákat. A keresztény tökéletesség ideálját napjainkban új mozgalmak kezdik képviselni. Kristóf János kapcsolata Schönstattal nemcsak elmélyedő lelki beállítottságát irányította, hanem lelkipásztori munkájának is sajátos színt adott. Évente vitte oda híveit zarándoklatra, szervezési munkájában a „Schönstatt-család“ tagjai erőteljesen segítségére voltak. Idegen országban élve otthont talált köztük, számíthatott rájuk, mint ahogyan ö is mindenkor egész lélekkel részt vett munkájukban. A walterskircheni plébánia kertjében felállított Schönstatt-oltár maradandó emléke marad vonzalmának. Szombaton, 1980. nov. 22-én délután vagy negyven paptestvére vett részt a zsúfolásig tömött walterskircheni templomban celebrált gyászmisén. Az éppen gyengélkedő König bíboros nevében általános helynöke, Jachym koadjutor érsek köszönte meg az elhunytnak és rajta keresztül a bécsi érseki egyházmegyében dolgozó vendégpapoknak lelkipásztori közreműködésüket. A Pázmáneumról, amelynek az elhunyt is növendéke volt, meleg szeretettel emlékezett meg a főpásztor. 99