Szolgálat 48. (1980)
Eszmék és események - Beszéd Morumbiban, a bencés rendház Szent Gellért-szobrának avatásán (Tóth Veremund)
BESZÉD MORUMIBAN (SAO PAULO), A BENCÉS RENDHÁZ SZENT GELLÉRT-SZOBRÁNAK AVATÁSÁN (1978. aug. 20.) Felmutat égbe Szent Gellért keresztje, Ahhoz, ki hozzánk küldte, ki az Eszme, Apostolod volt, boldog magyar nemzet. Áldjuk a Szentet! Valamennyien lelkűnkben hordozzuk fővárosunk ékességét, Gellért püspöknek égbe mutató szobrát a budai hegyoldalon. A hőseire emlékező „boldog magyar nemzet“ állította 1900-ban Jankovits Gyula szobrászművész alkotását, hálából idegenből jött szent apostolának, tudós szerzetesének és első írójának, valamint a keresztény hit vértanújának. Őseink valóságát, a közeli és távoli múltból, valamiképp mindig magunkban hordjuk: vérünk lüktetésében, idegeink vibrálásában, csontjaink kemény szöveteiben. De nem csupán porladó testi mivoltunk kapcsol bennünket össze elődeinkkel. A lélek titkos redőibe burkoltan még mélyebben és valóságosabban él bennünk a múlt. Csendes órák merengésében ősi gyökszavainkat vallatjuk, dallamainkat idézzük, történésekbe, emlékekbe, példákba kapaszkodunk. Egy régen elhangzott apai szó, egy felénk rémlő nagyapai példa: szilárd pont a jelen örvénylésében, ahol megvetjük lábunkat. Nincs másképp a nemzet életében sem. Nagyjainak ünneplése nem lexikoni adatok gépies felújítása, hanem belemerülés a múltból patakzó életfakasztó vizekbe, Anteusz legyökerezése a földbe, ami felfokozza a megcsappant életerőket. Szent István királyunk ünnepén méltán emlékezünk meg ebben az idegenben épült magyar házban arról a magyarrá lett Szent Gellértről, akit ez a legősibb magyar házból ideszakadt magyar szerzetesház példaképének és égi pártfogójának választott. Idegen országból, Itália messze partjairól érkezett Pannóniába a Szentföldre induló fiatal bencés apát. Tengeri ellenszelek zúgása sodorta, akaratán kívül, István király országába. Elhagyta kolostori családját, hogy a Megváltó vére szentelte földön tanulmányozza, Szent Jeromos példájára, az írást. A csalódások vargabetűit járta végig Zárától kiindulva, míg nyakvesztő hegyi utakon és erdei ösvényeken Pécsre, majd a pécsváradi benoés apátságba érkezik, Rasina, a mártonhegyi apát kíséretében. A még egyre Jeruzsálemre gondoló Gellértet apáttársai Székesfehérvárra viszik, ahol az Úr 1015. esztendejében István király Nagyboldogasszony ünnepére hívta össze az ország nagyjait. A király, aki szívesen fogadott minden jószándékú idegent, különösképpen felfigyel a tudós férfiúra, és mindenképpen meg akarja nyerni népe számára. Mikor aztán elérkezett Nagyboldogasszony ünnepe, Gellért a tolmácstól kísérve felment a szószékre, és beszélni kezdett a néphez erről az igéről: „A napsugárba öltözött asszony." „Mióta Magyarországon Isten igéjét elhinteni 70
