Szolgálat 48. (1980)

Eszmék és események - „Istenes János“ - A pápa Brazíliában (Benkő Antal)

poneses“ (földművesek, zsellérek) jöttek össze, nem kendőzte, hogy azért jött, „mert a kivetettség különösképpen fájdalmas helyzeteit élik meg: ínség, rosz- szultápláltság, egészségtelen környezet, analfabetizmus, bizonytalanság, — és szükségük van az erősítés, remény és irányítás szavaira, amivel egy apa tartozik legelhagyatottabb és az élettől leginkább megviselt fiainak." Säo Pauló- ban pedig hallgatta a vasmunkás Waldemar Rossi köszöntőjét. Az ottani mun- káspasztoráció elnöke a munkásokkal zsúfolásig megtöltött stadionban igen kemény szavakkal ecsetelte problémáikat, súlyos helyzetüket. A pápa válaszában hivatkozott Puebla döntésére: a latin-amerikai egyház elkötelezte magát a szegények érdekében: „hogy a szegényeknek hirdessék az evangéliumot, hogy az egyház újra minden erejét bevesse Jézus Krisztus hirdetésére — mindenkinek, főként pedig a szegényeknek, és hogy mindannyian eljuthassanak ehhez az élő forráshoz... Az egyháznak ez a küldetése két szemszögből valósul meg: a végső értékek szempontjából, amelyik úgy tekinti az embert, mint akinek végső rendeltetése Isten; és a történelmi szemszögből, amelyik ugyanezt az embert konkrét helyzetében tekinti, beletestesülve a ma világába." Innét érthető, hogy „az egyház, amikor az evangéliumot hirdeti, azt is el akarja érni, hogy igazságossággá alakuljon a szociális életnek minden olyan szempontja, ahol igazságtalanság nyilvánul meg, — anélkül, hogy evvel elhagyná sajátos evangelizáló küldetését" (S. Paulo-i beszéd). Az egyház prófétai küldetéséhez tartozik, hogy fölemelje szavát az igazságtalanság ellen, ahol az embert méltóságában lábbal tiporják (a CELAMhoz Rio de Janeiróban).

b) Ez az elkötelezettség nem jelenti más csoportok elvetését. Keresztény szempontból az a döntő, hogy mind a „szegény", mind a „gazdag" igazán lelki szegény legyen. Akinek több van, kötelessége a másik segítségére sietni: ne zárkózzék be önmagába. „Nincs lelkiismeretfurdalástok gazdagságtok és bőségtek miatt? Ha mindig csak többet akartok .birtokolni', ha a haszon és az élvezet a bálványotok, akkor emlékezzetek, hogy az ember értékét nem avval mérik, amije van, hanem avval, ami" (Vidigal). A Szentatya a szegényekkel beszélve felhívta a gazdagok figyelmét is a lelki megtérésre. Evvel élét akarta venni annak a szélsőséges iránynak, amelyik már „nem is akar a gazdagokkal tárgyalni, mert az Isten országa a szegényeké".

Ebben az összefüggésben külön megvilágítást nyer a pápa találkozása Rióban a brazil értelmiségi osztály, a kultúra mintegy száz vezetőjével (egyetemi rektorok és tanárok, a brazil akadémia elnöke, írók, művészek stb.). Itteni szózata mély, egy brazil tudós kifejezése szerint szinte heideggeri gondolatokkal mutatott rá az igazi kultúra értelmére: a humanizálódásra, — ennek gyökerére: a lélek kultúrájára (cultura animi), föltételére: a szabadságra, az egyház kultúrafejlesztő jogára és az országban e téren betöltött jelentős szerepére. De talán még nagyobb hatást gyakorolt a résztvevőkre a beszédet követő szabad eszmecsere, amelyben a pápa felelt a felvetett kérdésekre, problémákra.

67