Szolgálat 48. (1980)

Az egyház szava - Az V. püspöki szinódus dokumentumaiból

IV. A család válasza Isten tervére

12. Testvéreink és nővéreink, bizonyára azt kérdezitek tőlünk, mi a küldetéstek a mai világban.

Ezt a világot szemlélve úgy véljük, hogy a keresztény családnak igen nagy jelentőségű nevelési feladatokat kell teljesítenie. Azt a küldetést kaptátok, hogy szabad embereket neveljetek, akik erkölcsi érzékkel és a megkülönböztetés kritikai érzékével rendelkeznek; olyan embereket, akik meg tudják látni felelősségüket, és dolgoznak az emberi állapot megjavításán és a világ megszentelésén. Nektek kell kialakítanotok bennük a szeretetet, és ránevelnetek őket, hogyan gyakorolják ezt minden személyek közötti kapcsolatban. így a szeretet nyitott marad a közösség felé; áthatja az igazságosság és mások tiszteletének érzéke, tudatosítja kötelességét az egész társadalommal szemben. Azt a küldetést kaptátok, hogy neveljétek az embereket a hitre, vagyis Isten ismeretére és szeretetére, hogy mindenben készségesen megtegyék akaratát. Végül a ti feladatotok az, hogy átadjátok az alapvető emberi és keresztény értékeket, és ráneveljétek az embereket, hogy képesek legyenek új értékeket is befogadni életükbe. Minél keresztényebbé válik a család, annál emberibbé válik.

13. A család ezt a küldetését mint „családegyház“ tölti be, mint a hit, a reménység és a szeretet közössége Isten és az egész emberi család szolgálatára. A közös imádság és a liturgia a kegyelem forrása a család számára. Kell, hogy feladatai betöltésére Isten szavának hallgatásában, a szentségi életben — főleg a kiengeszteíődés szentségében és az Eukarisztiában — való részesedésben találja táplálékát. A különféle, régi és új ima- és ájtatossági gyakorlatok — főként a máriás ájtatosságok - a vallásos szellem és a kegyelmi élet növelésének igazi segítségei.

14. Mindenekelőtt a családra van bízva az evangelizálás és a katekézis feladata. A családi otthonban kell kezdődnie a hitre, a tisztaságra és a többi keresztény erényre való nevelésnek, valamint a szexuális nevelésnek. De a keresztény család figyelmének nem szabad csak a plébániára korlátozódnia, hanem ki kell terjednie az egész embercsaládra. A legszélesebb társadalmi közösség keretében kell tanúskodnia az evangéliumi értékekről, előmozdítania a társadalmi igazságosságot, segítenie a szegényeket és elnyomottakat. Nyomatékosan bátorítjuk tehát a családok összefogását, hogy megvédjék jogaikat, ellenálljanak az igazságtalan társadalmi struktúráknak és minden olyan nyilvános vagy magánjellegű akciónak, ami árthat a családnak; hogy hatékonyan befolyásolják a tömegtájékoztatási eszközöket, és szolidárisabb társadalmat építsenek fel.

Dicséretet és bátorítást érdemelnek azok a családmozgalmak, amelyeknek célja más házaspárok és családok segítése, hogy megértsék és értékeljék Isten tervét, és ahhoz igazodjanak. Mint a családi apostolkodás fontos részét sürgetjük ezt a kölcsönös segítő szolgálatot az ugyanolyan életállapotban élő személyek között.

60