Szolgálat 48. (1980)
Az egyház szava - Az V. püspöki szinódus dokumentumaiból
AZ V. PÜSPÖKI SZINÓDUS DOKUMENTUMAIBÓL Részlet a Szentatya záróbeszédéből (1980. okt. 25.) A válás után újraházasodottak lelkipásztori gondozásáról tárgyalva, megérdemelt dicsérettel illette a szinódus azokat a házastársakat, akik súlyos nehézségek közepette is tanúságot tesznek saját életükben a házasság felbonthatat- lanságáról. Életükben méltányolta a Krisztusban erősödő és rajta alapuló szere- tetben kitartó hűség értékét. A szinódusi atyák újból megerősítették a házasság felbonthatatlanságát és az Egyháznak azt a gyakorlatát, hogy a szabály ellenére új házasságot megkísérelt elváltakat nem engedi a szentáldozáshoz. Viszont buzdítják a lelkipásztorokat és az egész keresztény közösséget, hogy segítsék az ilyen fivéreket és nővéreket. Nem tekintik őket az Egyházon kívülállóknak, hiszen a keresztség erejében részt vehetnek és kell is venniök annak életében imádsággal, Isten igéjének hallgatásával, a közös eukarisztikus ünnepen való részvétellel, a szeretet és igazságosság előmozdításával. Az sincs kizárva, hogy adott esetben odaengedjék az ilyeneket a bűnbánat szentségéhez és aztán a szentáldozáshoz, amikor ti. őszinte szívvel elfogadnak egy olyan életformát, amely nem ellenkezik a házasság felbonthatatlanságával. Vagyis a férfi és a nő — amennyiben különválásuk nem lehetséges — vállalja a teljes önmegtartóztatásban való élést, azaz hogy tartózkodnak a csak házasfeleket megillető aktusoktól; egyben pedig az egész nem jár másak megbotránkozásával. Akik azonban meg vannak fosztva az Istennel való szentségi közösségtől, azokat ez a legkevésbé se tartsa vissza az imádságban való kitartástól, a bűnbánat és a felebaráti szeretet gyakorlásától, hogy végül is megnyerjék a megtérés és az üdvösség kegyelmét. Az Egyház pedig mutassa magát irántuk irgalmas édesanyának, könyörögve értük, és erősítve őket a hitben és reményben. A szinódus atyáinak szíve és lelke nem állt idegenül azokkal a súlyos lelki- ismereti nehézségekkel szemben, amelyeket sok házastárs érez az élet átadására és az emberi élet védelmére vonatkozó erkölcsi törvényekre nézve. De annak tudatában, hogy minden isteni parancs ígéretet és kegyelmet hordoz, nyíltan megerősítették a Humanae Vitae enciklika prófétai üzenetének érvényességét és szilárd igazságát. Ez az üzenet mélyértelmű, és a mai életfeltételekre vonatkozik. A szinódus ugyanakkor buzdította a teológusokat, hogy erőiket társítsák a Tanítóhivatal működésével, és így mindig jobban megvilágítsák ennek a tanításnak bibliai alapjait és ún. „perszonalisztikus“ okait, azzal a céllal, hogy az Egyház teljes tanítása minden jóakaraté embernek megközelíthető legyen, és megértése napról napra jobban elmélyüljön. Azokhoz fordulva, akik lelkipásztori szolgálatot töltenek be a hitvesek és családok javára, a szinódusi atyák visszautasítottak minden kettősséget vagy „dichotómiát" az isteni terv haladó kivitelezésével számot vető pedagógia és az Egyháztól előadott tanítás között, az utóbbinak minden következményével együtt, amelyek a tanítás szerinti élet parancsát tartalmazzák. Nem arról van 58
