Szolgálat 48. (1980)

Az egyház szava - A Szentatya beszéde júl. 8-án a maritubai lepratelepen

a Tiéd" (Lk 22,42). Az evangélium és az egész újszövetség tanítja, hogy az így vállalt és átélt kereszt megváltó jellegűvé lesz.

Nincs másképp a mi életünkben sem. A betegség valóban kereszt, éspedig sokszor igen súlyos megpróbáltatás, amit Isten, kifürkészhetetlen és értelmünket meghaladó titokzatos terve szerint, megenged egy ember élete folyamán. De nem szabad vak végzetnek tekinteni. Nem is szükségszerűen és önmagában véve büntetés. Nem is olyasmi, ami csak megsemmisítene, és ne jelentene valami pozitívumot is. Ellenkezőleg, bár súlyosan nehezedik a testre, a betegség Krisztussal együtt hordozott keresztje szintén üdvösség, élet és feltámadás forrásává válik mind magának a betegnek, mind pedig a többieknek, az egész emberiségnek. Pál apostollal ti is elmondhatjátok, hogy betöltitek testetekben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, az ó testének, az Egyháznak javára (Kol 1,24).

Biztos vagyok abban, hogy így megvilágítva a betegség, még ha fájdalmas és emberileg kínzó is, magában hordja a remény csíráit és a vigasz indítékait.

Második szavam kérés, jobban mondva felszólítás és ösztönzés: ne különüljetek el betegségiek miatt! Mindazok, akik odaadással, szeretettel és szakértelemmel érdeklődnek irántatok, sőt talán minden tehetségüket, idejüket és erejüket nektek szentelik, nagyon hangsúlyozzák: nincs jobb, mint ha mélyen beágyazódva érzitek magatokat többi testvéretek közösségébe, nem pedig elkülönülve tőlük. Ezeknek a testvéreknek teljes meggyőződéssel mondjuk: törekedjetek megismerni leprabeteg testvéreiteket, maradjatok közelükben, fogadjátok el őket, működjetek együtt velük, fogadjátok el és keressétek közreműködésüket. Nektek pedig azt mondjuk: semmi okból se vonakodjatok beolvadni a környezetbe, amely körülvesz és megnyílik számotokra. A lehető legteljesebben érezzétek magatokat az emberi közösség tagjainak, amely mindinkább tudatára ébred, hogy szüksége van mindegyikőtökre, mint ahogy szüksége van minden egyes tagjára.

Emberi síkon felkínálhatjátok ennek a közösségnek Istentől kapott ajándékaitok hozzájárulását. A természetes határokon belül elég tág és változatos tér nyílik e közreműködés lehetőségére. A természetfölötti síkon pedig — amint erre már előbb is felhívtam figyelmeteket — Krisztus keresztjének titkával egyesülve betegségetek keresztje a kegyelem, az élet és a megváltás mérhetetlen forrásává válik. Kár lenne bármi okból elfecsérelni Isten kegyelmének ezt a kimeríthetetlen forrását. Szolgáljon ez sokaknak, főleg az egész Egyháznak javára. Itt vagyunk az Amazonas medencéjében, ahol a misszionáriusok tevékenysége átütő erejű és gyümölcsöző, s gyümölcseiben ti is részesültök. Ezért merem kérni: tegyétek betegállapotokat mérhetetlen jelentőségű misszionáriusi gesztussá: alakítsátok át forrássá, amelyből a misszionáriusok lelki erőt meríthetnek munkájukhoz.

Harmadik szavam a bizalomé: A pápa, együtt az egész egyházzal, becsül és szeret titeket. A pápa jelenlétetekben és veletek együtt elkötelezi magát,

56