Szolgálat 48. (1980)
Tanulmányok - Elek Gizella: Florence Nightingale
meg. és nagyon nyomorúságos teodicea az, amely arra tanít, hogy ne ezért a világért álljunk készen, hanem egy másikért. Nem kell-e Istent már itt .birtokolnunk', ha odaát bírni akarjuk?“ Saját fordításában kezdett összeállítani egy szemelvénygyűjteményt a középkori misztikusoktól. Könyvét sohasem fejezte be, de többet tett: élte a misztikát. Hogy ápolónői elé példaképet állíthasson, olyan szenteket keresett, akik a felebaráti szeretet terén tevékenykedtek. Élő példakép volt ő maga is, aki feladatát Isten akarataként fogta fel, és teljesen elhasználódott hivatása szolgálatában. Azt is tudta, hogy a szenvedés, a csalódások: vám, amit a lélek kiváltságként fizethet Istennek; „a kudarc diadala, a kereszt győzelme.“ Lassan elcsendesült körülötte minden, s maradt csak a szenvedés szeretet- ből. Mikor 1907-ben jelentették az újságok, hogy megkapta a legnagyobb angol kitüntetést, az emberek csodálkoztak. Azt hitték, már régen halott. Most az egész világról elhalmozták kitüntetésekkel. De mindez a szenzáció már nem hatolt Florence leikébe. 1901-től testileg-szellemileg vakon élt, míg 1910-ben, 90 éves korában, aug. 13-án reggel nem ébredt fel többé. Utolsó kívánságához mérten lemondtak a Westminster apátságban neki szánt állami temetésről, és teljes csendben családi sírboltjukba temették. „Ha egyszer elmentem, ne emlékezzenek rám az emberek" — kívánta. Ez szerencsére nem teljesedett be. London egyik nagy kórháza az ő nevét viseli, sőt egy bankjegyen is látható a képe. Életrajzát többen megírták, példaképül mindazoknak, akik Istent az emberekben akarják szolgálni, és ezért áldozattól sem riadnak vissza. A keresztény ember két világ polgára, igazi hazája az égben van, de oda az út a földön át vezet. Ezért a világban nem turista, nem is műkedvelő. Feladatot kell teljesítenie. Feladatot és szolgálatot szeretetből. Útközben építenie kell Isten országát, az igazság és az élet, a szentség és a kegyelem, az igazságosság, a szeretet és a béke országát. A kereszténynek tudnia kell, hogy a világ és a világ dolgai nem abszolút értékek, hanem Isten erejéből léteznek és élnek. A világ és a dolgok nemcsak dolgok, hanem Isten jelei, személyes ajándékai, szeretetének hírnökei. Isten üzenetét közvetítik. Isten szól azok által hozzánk. A tudós és a technikus, aki a dolgokat megfigyeli, törvényeiket felfedezi, erőiket hasznosítja, vagy a művész és a munkás, aki a dolgokat alakítja és ezáltal azok értelmét kifejezi, Isten szavát fejezi ki. A kereszténynek tudnia kell, hogy munkája Isten-szolgálat. Istentől talentumokat kapott, s azokat nem áshatja el, mint a hűtlen szolga. Nem érheti be a Jószándékkal és a középszerűséggel sem. A jámborság önmagában nem elég. A vallás nem menti fel az erőfeszítés alól, nem pótolja a szaktudást és a lelkiismeretes munkát. Ha képességeit kifejleszti, s az emberi tevékenység bármely területén szakértelemmel, lelki függetlenséggel, igazságszeretettel, felelősségtudattal dolgozik, valóságos apostoli munkát végez a világban. (Márton Áron püspök beszédéből) 4 49
