Szolgálat 48. (1980)
Tanulmányok - Tóth József: A papi hivatások paradoxona
mekkora lelki, szellemi és fizikai erőbefektetést követel meg ez. A szabadság játékterét kell létrehoznia a rábízottakban, hogy szabadon dönthessenek. Az eredmény sokszor rejtve marad előle: úgy érzi, hiába kínlódott. De a látszólagos vagy valóságos kudarc elfogadásában megújul benne a Kereszt termékenysége. A pap Isten ajándéka. A pap az egyház embere, annak feszültségében áll. Papság, kereszténység csak az egyházon belül lehetséges. Ez az a konkrét hely, ahol ma Jézus Krisztus foghatóan él. Ezért nagymértékben azonosulnia kell a mai egyház útjával. Az egyház nem öncélú építmény, összeköttetésben áll a társadalommal; az emberekért van. A társadalom pedig folyvást változik, és ezek a változások nem irányíthatók emberileg. Az egyháznak kettős alapmagatartást kell megőriznie a világban: Egyrészt alkalmazkodnia kell hozzá, hogy mindig a kor nyelvén tudja hirdetni üzenetét, — másrészt ellent kell állnia neki, hogy el ne veszítse saját lényegét és Jézus Krisztussal való azonosulását. Az értékszemlélet különbözősége — a társadalom értékrendje mindig kevésbé egyezik meg az egyházéval — az egyházon belül is sok nyitott kérdést és feszültséget hoz létre. A papnak mindezt ki kell bírnia, sőt igent kell rá mondania. Hordoznia kell a bizonytalanságokat és összeütközéseket saját magában, anélkül, hogy — saját magának és az egyháznak kárára — megtörne vagy elsötétedne. A pap az egyház jövőjének eszköze és ígérete, s ezért Isten ajándéka. Igen: jelentéktelensége, gyarlósága, gyengesége dacára, annak ellenére, hogy sokszor kihagy a lélegzete, mikor új meg új fellángolással igyekszik a cél felé — a pap Isten értékes és pótolhatatlan ajándéka. Ember a pap, de Jézus Krisztus szolgálatában áll, Isten szolgája, és hivatásos működésében az Ö műveit viszi végbe. A mi időnkben is hivatott, hogy esendő ember létére az embereknek Isten adományait közvetítse. Ez a szentelésekor kapott feladat lelkének és életének szenvedélye. A papi életben vannak magasságok és mélységek, örömök és szenvedések. Élete az isteni és emberi közötti feszültségben telik, feszültségben aközött, ami, és amit tennie kell. De örömei is hasonlíthatatlanok. A közvetítés, az Istennel való találkozás öröme, mikor látja, hogy mások részesei lettek ennek a találkozásnak, ennek a kegyelemnek, ennek a belső megbékélésnek. Látja, hogy segíteni tud, úgy, ahogy senki más. Hogy lehetővé teszi az embereknek a lemerülést a lélek legmélyére és az emberi vágy legmagasabb csúcsainak elérését. Papnak lenni azt jelenti: ajándéknak lenni; és ez ismét feszültséget hoz magával. A pap ajándék, de szeretné magát megőrizni, mint bárki más. Vágya, sőt kötelessége, hogy Mesterével az önátadást gyakorolja, végrehajtsa, de fél odaadni, kiszolgáltatni önmagát. A pap az ég ajándéka. Ahol ö van, ott egy darab mennyország jött el, ott lehetővé válik a találkozás az éggel, ott megnyílik az ég, ott az emberi élet nem sejtett méretekre tágul. Ott teljesség van, teljesebb (élet, mert őt magát megigézte ez az élet, s azért mindenkit be akar vonni Krisztus életének megfoghatatlan ajándékába. 40
