Szolgálat 48. (1980)
Tanulmányok - Giny Kranenburg: A keresztény nő hivatása
zelmi élet gazdag kibontakozását. Az apa nevelése már nemcsak felelőssége tudatának magaslatáról hangoztatott elvek, parancsok és tilalmak sorozata lesz. Meleg és őszinte érzelmi kapcsolat jöhet így létre, amely kölcsönös sze- retetviszonyhoz vezethet. Ebben a nyílt és őszinte viszonyban mindkét fél elismeri egymást olyannak, amilyen, és a kölcsönös megértésből és meghallgatásból dialógus alakul ki. A gyermek iránti közös felelősség tudatos vállalásával a férfi több értelemben is segítőtársa lesz a nőnek. A túl gyakran lekicsinyelt, de nélkülözhetetlen „női“ feladatok őszinte értékelésével segíti a nő egészséges öntudatának fejlődését, egyben feltárja számára az utat az élet sok és gazdag lehetősége felé. A nő viszont lássa és tudja hivatásának, hogy túl kell néznie a család szőkébb keretein. Ne csak érdeklődéssel, esetleg kíváncsisággal, hanem tudásszomjjal és szaktudással kísérje mindazt, ami szélesebb környezetében és a világban történik. Álljon tevékenyen és minden képességével a fejlődés szolgálatába. Kiindulási pontja legyen a nagy szimbólum, a „szív“, amely a teremtő Úr határtalan hűségének, teremtményei iránti végtelen szeretetének és türelmének jelképe. Használja fel saját szívének egyéni adottságát, érzelmi életét, intuitív átérző és felismerő képességét. Ismerje fel, hogy életet elfogadó, életet hordozó feladatát és életet adó hivatását is lehet, sőt kell is bővebben értelmeznie. Fogadja be és hordozza ki mindazt a jót, ami világunkban fejlődik, alakul és érlelődik. Maga Mária legyen példaképe, aki Lukács leírása szerint „szívében megőrizte“ Jézus még meg nem értett szavait. Őrizte, érlelte, fontolgatta a kereszt alatti megértés nagy pillanatáig. Mária, aki kivette részét az új, a megváltott világ, az Isten Országa megvalósításából. + Bár fentebb a „gyakorlati életet“ akartam vizsgálni, a gyakorlat vizsgálata eddig csak arra a képre vonatkozott, amely — a nem is olyan távoli múltban — egyedül volt mértékadó a nő feladatának, illetve hivatásának meghatározásánál, és a nő tulajdonképpeni hivatását a házasságban és az anyaságban látta és tartotta megvalósíthatónak. Megkíséreltem ezt a képet bővebben értelmezni és röviden rámutatni, hogy a nőnek, mint a férfi egyenértékű társának, az élet minden területén lehet és van is szerepe és feladata. A nőre is teljes egészében és minden formájában vonatkozik az Isten szava, felszólítása: „legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá“ (Tér 1,28). A nőnek éppúgy, mint a férfinak lehet és kell is válaszolnia ennek a felhívásnak teljességé- r e. Egyéni válaszát kell adnia, amely saját történelmi helyzetében, saját társadalmi és kulturális adottságai között más és más lehet, de mindig egyetemesen emberi válasznak kell lennie. Ismétlésbe bocsátkozva azt kell mondanom: lehet ez a fejtegetés sokak szemében és megélésében magától értetődő, sőt felesleges; én úgy érzem, a gyakorlat nagyon is sokszor mást mond. 35
