Szolgálat 48. (1980)

Tanulmányok - Kalkuttai Teréz anya: A szőlőtő és a szőlővesszők

meg. Ne semmisítsenek meg semmit." Ez az ember úgy tele volt Istennel: azt kívánta, hogy a nővérek Istent adják a népének, Isten szeretetét. így van ez mindegyikünkkel. És azért igazi ábrázolása Szent Jánosnak ez a 15. fejezete annak, hogy mi legyen egy munkatárs, a szeretetnek egy misszionáriusa: egyszerűen Isten szeretetének hordozója. Mindig azt kérdem a nővérektől: ezek vagyunk-e? És kérdezem tőletek: ezek vagyunk-e? Igazi hordozók, igazi vesszők a Szőlőtőn: Jézuson? Ti vezetitek az embereket Krisztus-hasonlóságra, szere- tetművekre, a béke műveire, hiszen minden szeretetmú a béke műve, nem számít, milyen kicsi ez a békemű. Igazán vezetitek-e őket? Jelenlétetek köztük azé a gyümölcsöző szólővesszőé-e? Úgy nézhetnek-e rátok, hogy Jézust látják bennetek? Ezért kívánom a kezdet kezdetétől tőletek, és azt hiszem, ezerszer ismételtem már önmagamat, de nem bánom, mert úgy érzem, benső része vagytok az életemnek, akárcsak a nővérekkel, olyan közel vagyunk egymáshoz, és nem törődöm vele, hogy ismétlésbe esem: Ha nem szeretjük egymást a saját otthonunkban, ha nem vagyunk egész különösen közeli viszonyban egymással a saját otthonunkban, a saját közösségünkben, akkor csak szájhősök vagyunk, botrány az angyaloknak. A szeretet otthon kezdődik.

Néhány héttel ezelőtt egy csomó professzor és tanár jött az Egyesült Államokból Kalkuttába. (Azt hiszem, a mi házunknak ott turistaközponttá kell válnia, mert most mindenki odajön.) Beszélgetés közben végül is ezt kérték: „Mondjon nekünk valamit, ami segítségünkre lesz!“ És én egy nagyon egyszerű dolgot mondtam nekik: „Mosolyogjanak egymásra! Férj, mosolyogj a feleségedre, feleség, mosolyogj a férjedre; különösen ha fáradt vagy, ha rosszkedvű vagy, mosolyogjatok egymásra! Legyen időtök mosolyogni a gyermekeitekre! Mosolyogjatok rájuk, mutassátok meg nekik, hogy akarjátok őket, szeretitek őket, igazán törődtök velük!“ Erre egyikük azt kérdezte: „ön férjnél van?“ Én ránéztem, és azt mondtam: „Igen. És néha nagyon nehéznek találom, hogy mosolyogjak Jézusra. Ö nagyon igényes tud lenni. Nagyon nehéznek találom, hogy mosolyogjak rá.“ Úgy gondolom, megértették. De amikor nehéznek találjuk, akkor mutatjuk meg, hogy igazi szőlővessző vagyunk. És ha akkor tudunk egymásra mosolyogni, ha meg tudjuk látni Krisztust a saját gyermekünk, a saját családunk, a saját nővéreink, a saját paptestvéreink fájdalmas álruhájában: ez az igazi idő. Nagyon-nagyon szükséges, hogy a szeretetnek ezt az életét éljük. Nem akarom, hogy csak név szerint legyünk munkatársak, vagy úgy, hogy éppen csak csinálunk valamit, segítjük a szegényeket és így tovább: nem ez a munkatársak célja. A munkatársak oélja az, hogy szeretetet és részvétet árasszanak mindenütt, ahová csak mennek. Ez a munkatársak célja. Hogy oltsák Jézus szeretetszomját. Nagyon egyszerűen, nagyon kicsiny dolgokkal.

Néhány hete egyik testvérünk jött hozzám igen nagy bajban. Nehézségei voltak az elöljárójával. És kezdte nekem mondogatni: „Az én hivatásom dolgozni a leprásokért, dolgozni a haldoklókért, dolgozni azokért, akiket nem szeretnek; a leprásoknak akarom szentelni magam, ez az én hivatásom.“ Én ránéztem, rámosolyogtam, és azt mondtam: „Nem az a hivatása, hogy a leprá21