Szolgálat 47. (1980)
Könyvszemle - Evdokimov: Sacrement de l’amour (Török J.) - A tkk három új kötete (Békési I.)
könyvből: közeledés, megismerés, barátkozás, megértés, együttérzés, bizalom és szeretet . . . aztán az egymás felé kitárt karok és a békecsók. Eljutott tehát a szeretet- egységig, és nem szűnt meg ortodox lenni! Ez az egyéni út az egyházaknak is járható, csak végig kell járni Szent Pál szeretethimnuszát szem előtt tartó tárgyalássai: ,A szeretet nem keresi a magáét... a rosszat nem rója fel . .. a szeretet nem féltékeny.' Hogy hányán követik Nikodim útját, csak Isten tudja. De a Szentlélek már dolgozik, mindkét oldalon fú. Hinni akarom, hogy ez a drága könyv is a Szentlélek fúvása: szeretettel tölti el az olvasó lelkét, és javíthatatlanul optimistává teszi." R. Paul Evdokimov: Sacrement de l’amour. Le mystére conjugal á la lumiére de la tradition orthodoxe. Paris, Editions de l’EPI, 1962/1967 , 269 o. (Szentség és szeretet. A házasság misztériuma az ortodox hagyomány világánál.) Szerzőnk egy már 1944-ben több kiadást elért művének (.Le mariage, sacrement de l'amour, Éd. du Livre Frangais) 1962-ben átdolgozott és újólag többször kiadott formájában a házasság teológiájának a keleti egyházban megőrzött hagyományát dolgozza fel. Időszerűségét a keletiekkel folyó megélénkült dialógus adja meg. Hiszen itt olyan tárgyról van szó, ahol lényeges közeledés történt már: a Zsinat és a Humanae Vitae enciklika óta a nyugati egyházban előtérbe került a házasság perszonális jellegének hangoztatása, ami Aranyszájú Szent János óta mindvégig megvolt az ortodoxiában. Egyetlen lényegesebb eltérés, hogy a keleti egyház nem a jegyeseket, hanem az eskető papot tekinti a szentség kiszolgáltatójának. Evdokimov müve a következő részekre oszlik: Antropológia. A házasság és a szerzetesi állapot. A hívek királyi papsága. A szerelem és a szerelem szentsége. A szexualitás és a hitvesi tisztaság. Az intézmény. Török Jenő A teológiai kiskönyvtár 3 új kötete. Mihályi Gilbert: Az Egyház liturgikus élete (tkk lil/3). Róma 1980, 220 o. — A II. vatikáni zsinat aggiornamentója a liturgia terén hozta legszembetűnőbb eredményeit. Hiszen az Egyház liturgikus élete a hivők és a világ szeme előtt folyik. Aki a változások, újítások — sokszor csak újramegtalálások — mélyébe akar tekinteni, hogy értse is, mi történt, vagy erről akar híveinek tanítást adni, örömmel forgatja majd a teológus és gyakorlati lelkipásztor premontrei atya kötetét. Beosztása világos, és következetesen a liturgia középpontja: a húsvéti titok köré csoportosítja mondanivalóját. A megalapozást biztosító három nagy fejezet (A liturgia jelentése — Krisztus liturgiája — Az Egyház liturgiája) után a szentmiséről és a szentségekről, valamint a zsolozsmáról tárgyal, majd a közös ima és a magánima kapcsolatát és a liturgia jel-voltát fejtegeti, közben az V. fejezetben a helyi egyházról mint liturgikus közösségről ír. A két zárófejezetben a liturgikus konstitúcióról és a liturgikus évről szól. A zsinati alapokmányt pontosan ismeri, és a szakirodalomban is tájékozott. Hálásak lehetünk a liturgikus mozgalom történetéről szóló rövid, világos beszámolóért és annak magyar vonatkozású részéért. Nemeshegyi Péter: Isten népének szolgái. Az egyházirend teológiája (tkk 111/9), Róma 1980. 100 o. — A kiváló szerző már a harmadik kötettel gazdagította a sorozatot. Bizonyára többen lesznek úgy, mint az ismertetés írója, hogy együltüikben olvassák végig a könyvecskét. Aki az egy házi renddel kapcsolatos mai vitatott kérdések terén várt egy új vitatkozó partnert, vagy a papi válság egy új kesergő vagy dörgő prófétáját, az persze csalódik. A szerző hozzáállása a kérdéshez pozitív: világosan, röviden, szép magyarsággal ismerteti az Egyház mai álláspontját, ahol pedig történelmi hibák és téves fejlődés eseteit említi — ezt mindig őszintén teszi —, újra csak a továbbépítő, segítő, pozitív elemeket akarja megtalálni. Bevezető része ötletes és mélyen szántó: az em93
