Szolgálat 47. (1980)
Eszmék és események - Jézus jeruzsálemi bevonulása és a szegény egyház „utópiája“ (Gyenge Imre)
Elöljáróim visszahívtak Franciaországba, Niort városába. Itt több házban többféle munkát végeztem, a kollégiumban gondoztam a bentlakó gyerekeket, felügyelő is voltam. 1958-ban kérésemre elküldték Madagaszkárba, mert ott kellett a segítség. Ott ismét örömmel szolgáltam az Úr Jézust fekete testvéreimben. Tanítottam a nagyobb leányokat házimunkára. A göndör hajú, mosolygó arcú gyerekek Madagaszkár szépségei. Itt is ápoltam a betegeket is. A nép kedves, melegszívű . . . 1962-ben visszahívtak Franciaországba. Fájó szívvel hagytam el Madagaszkár népét, mert valóban szerettem őket! Visszatérve Franciaországba, elöljáróim St. Maixent városába küldtek betegeket, idős nőket gondozni 4 évig. Jelenleg Vasles-ben vagyok már 8 éve egy állami öregotthonban (férfiak és nők részére). Itt is gondozom a szegényeket, ápolom a betegeket, három Nővérkémmel és több világi növel dolgozom. Szeretem a ház népét. (gy telt el az életem. 'Mondhatom, hogy boldog vagyok a hivatásomban még ma is. Isten az én napsugaram, Aki melegíti életemet, és erőt ad a mindennapi kitartásra egy egész életen át, az emberek szolgálatára. Erőmet az Evangéliumból merítem. Legyen áldott az örökkévaló Úristen szent Neve! Kívánságom csak az, hogy mindig jobban tudjuk szeretni az Úristent felebarátainkban. Ha lenne valakinek kérdése, felelek reá, ha tudok. Sr. Nagy Bernadette JÉZUS JERUZSÁLEM) BEVONULÁSA ÉS A SZEGÉNY EGYHÁZ „UTÓPIÁJA“ Jn 12,12-19 Jézus igen népszerű a jeruzsálemiek előtt. Jövetele lázba hozza az utca emberét. A királyi korona után is nyúlhatna; fölfelé vivő útja nyitva áll. De ő szemmelláthatólag más utat akar járni. Még mielőtt az emberek örvendező izgalmukban hősükké tennék, másféle döntést hoz. Lehetetlenné teszi a nép kalandos szándékát. Nem szereti a pompát és előkelőséget. Az alázat és szerénység útját választja. Szamárháton érkezik. - Király szamárháton? Igen: Isten küldötte, a Messiás! Erőszak nélküli király, szegény király! De megértette-e őt népe? Alig valaki tudja ebben az órában Jeruzsálem utcáin, hogy itt Isten örök terve közeledik a beteljesedéshez, régi prófétai szó telik be: „Nézd, közeleg királyod, szamár hátán“ (Zak 9,9). Jézus útja nem fölfelé vezet, nem karrier, hatalom, kiváltságok, elkülönülés felé. Ugyanazon a síkon marad, mint az emberek. Mintha jelképesen ezt mondaná: „Egy vagyok közületek.“ Cselekedetével közösséget vállal, és éppen ebben az órában példaképe lesz mindazoknak, akik később majd az ő nevében akarnak beszélni és cselekedni. De ezen a virágvasárnapon még valami megmutatkozik. Az, amit Jézusnak olyan fájdalmasan kellett megtapasztalnia, és később egyházát is nagy történelmi válságokba vitte: alaposan félreértik, amit ajánl. Neki nem a pillanatnyi siker a fontos, hanem Isten üdvösségrendje. Nem bármilyen politikai fordulat, hanem az ember üdvössége. Nem azt adja, amit várnak tőle. Nem akar politikai messiás lenni, új tekintély, szabadító a római igától, a nép bálványa. Amit viszont felajánl, azt — úgy látszik — nem veszik igénybe: a Mindenhatóról szóló 85
