Szolgálat 47. (1980)

Az egység útján

hát, hogy ott, ahol ezen alapelv megsértésének csak látszata is fennáll, az érdekeltek hozzák a tényeket az illetékesek tudomására. 3) Mivel 'az egymástól elszakadtan élő egyházakban újra föl tudjuk ismerni a Krisztus-hit alapvető jeleit, reményünk van arra, hogy a ve­gyesházasságok kérdésében is új megoldási lehetőség nyílik meg. Ezért, a magunk részéről, mi is napirenden kívánjuk tartani ezt a kérdést. Minden keresztény egységtörekvés végső célja az, hogy Krisztus hívő népe Isten közös tiszteletében és dicséretében találkozzék. Évszázadok óta nem volt meg az ilyen liturgikus közösség lehetősége. A II. Vatikáni zsinat befejezésekor a katolikus egyház feje a zsinati megfigyelőkkel közös istentiszteletet tartott s ezzel az istentiszteleti kö­zösséget az ökumenikus törekvések szerves részeként a katolikusok szá­mára is lehetővé tette. A fenti példa alapján a közelmúltban magyar nyelven is voltak ilyen összejövetelek. A magunk részéről a jövőben is elő akarjuk segíteni ezeket, fontosnak tartjuk azonban, hogy ne csak eseténkénti elszigetelt jelenségekként lépjenek föl, hanem híveink lelki közösségkeresésének megnyilvánulásai legyenek, amit a kisebb csopor­tokban tartott közös ima és a Szentírás közös tanulmányozása készít­het elő. Világosan tudatában vagyunk annak, hogy két bizottságunk első ta­lálkozása csupán kiinduló pontja egységünk keresésének. Ezért hang­súlyozni kívánjuk, hogy munkánk csak most kezdődik. Hittel lépünk arra az útra, amelyre Krisztus sürgető szeretete és a Szentlélek sugallata indít. Az évszázados szakadás sebét csakis az őszinte, türelmes és hűsé­ges szeretet szelleme lesz képes meggyógyítani. Annak is tudatában vagyunk, hogy a kér. egység szentszéki titkársága és az Evang. Világszövetség, valamit az Egyházak Világtanácsa között újabban tanácskozások kezdődtek. Ezek az egyházaink legfőbb ható­ságai részéről történt kezdeményezések kétségkívül nagy hatással lesz­nek a magyar történeti egyházak kapcsolatainak további fejlődésére. Bizottságaink munkája ilyen vonatkozásban sem jelentéktelen. A legfel­sőbb szervek kezdeményezéseit ugyanis nemzeti szinten, egy-egy nép életében kell megvalósítani. Testvéri útkeresésünkkel, mint Krisztus magyar hívei, közre óhajtunk működni abban, hogy az egyetemes ke­reszténység ökumenikus szándékai magyar egyházainkban is igenlő vissz­hangra találjanak. Munkánkat Isten kegyelme megjelenésének ünnepén annak az elkö­telezettségnek tudatosításával kezdjük, amire ez az ünnep indít: „hogy megtagadva az istentelenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, józanul és szentül éljünk e jelen világban“ és úgy végezzük szolgálatun­kat, mint akik várják „a boldog reménységet és a nagy istennek és a mi üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges megjelenését“ (Tit. 2,12-13). 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom