Szolgálat 47. (1980)

Tanulmányok - Békés Gellért: A keresztény egység mai kérdései

Egyház és eukarlsztla

örömmel állapíthatjuk meg, hogy az egyházi közösség helyreállítására irányuló dialógus nem torpant meg a általános jellegű tanácskozások első lépésénél. Ma már olyan ökumenikus dokumentumokat vehetünk kézbe, amelyek egészen sajátos, pontosan meghatározott hitbeli és teológiai kérdésekről szólnak és ezeknek a közeledés szellemében történt gondos megvitatásáról tanúskodnak. A már megjelent dokumentumok alapján először az eukarisztiáról folyó tanácskozásokkal foglalkozunk.

1. Az EÖT Nairobiban tartott közgyűlésén (1975) már készen volt az a három részből álló dokumentum, amelyet „Egy keresztség, egy eukarisztia, egy kölcsönösen elismert papi szolgálat“ címmel az EÖT teológiai bizottsága 1974- ben hagyott jóvá Accrában (Ghana).8 Itt minket az eukarisztiáról szóló második rész érdekel.

Az eukarisztia, mint a keresztény istentisztelet csúcspontja, már a hitbeli egység (Faith and Order) mozgalmának megindulásakor egyik fő témája volt a teológiai megbeszéléseknek. A lausanne-i konferencia (1927) általános megállapításait, a teológiai konferenciák során, a vonatkozó tanítás egyre részletesebb és pontosabb kifejtése követi.9 Legjellemzőbb erre a tanításra az, hogy az euka- risztiát az egyházzal szoros összefüggésben tekinti. Szent Pál és a szentatyák tanítását követve, az ökumenikus teológusok az eukarisztiában látják azt a liturgikus cselekményt, amely megalkotja a helyi egyházat, s ez a helyi egyház az eukarisztiában éli meg lényegbeli katolicitását.10 A hívek közössége ugyanis a megváltó Krisztussal egyesülve, az ő Lelke által magával az Atya-Istennel egyesül, és ebben az Isten-közösségben valamennyi eukarisztiát ünneplő egyházi közösséggel találkozik.

Hogyan tekinti az Accra-documentum az eukarisztiát? Szemlélete lényegében bibliai: az eukarisztia az újszövetség népének húsvéti emlékvacsorája a maga teljes üdvtörténeti, sőt szentháromsági vonatkozásában. A megváltás krisztusi művének ez az emlékvacsorája (anamnesis) elsősorban Isten imádása és hála a megváltás kegyelméért (eucharisztia), de mindez úgy történik, hogy a teremtő Lélek segítségül hívása és közreműködése által (epiklesis) az, amit ünnepiünk: a megváltó áldozat és az áldozatát bemutató Krisztus jelenvalóvá válik. Miért ez az eukarisztikus jelentlét? Krisztus azért adta nekünk a kenyér és bor színe alatt az utolsó vacsorán, hogy híveinek közössége, az egyház egyesülhessen vele, szüntelen részesülhessen a megváltás kegyelmében, és Krisztus Leikéből újjászületve az ó áldozatában átadhassa magát a mennyei Atyának.11

A valóságos jelenlét (reális praesentia) és az áldozat (sacrificium) mivoltának vitatott kérdéséről Accra részletesen nem beszél, csak hivatkozik az anamnesis és az epiklesis bibliai fogalmára.12 Amikor ugyanis a^ egyház megemlékezik Isten megváltó tettéről, akkor Isten maga is megemlékezik az ő népéről,

12