Szolgálat 47. (1980)
Tanulmányok - Békés Gellért: A keresztény egység mai kérdései
teológiai párbeszédre szűkítenénk. Ennek tágabb értelemben vett megnyilvánulása az a közös Biblia-olvasás, megbeszélés és imádság, amely a különböző hitvallású keresztények, főleg az ifjabb nemzedék élményszerű lelki találkozásává lett. Voltaképpen ebből születik az „una sancta catholica apostolica eccle- sia“ belső tudata és igénye. S a Lélek csakis erre válaszként fogja megajándékozni az egyházat a teljes közösség kegyelmével. Mégis, mivel ez a teljes közösség a hit egységére épül — az egyház végeredményben az egy és ugyanazon hitet vallók közössége —, a teológiai eszmecserének rendkívüli jelentősége van annak érdekében, hogy tisztázzuk, mi tartozik az egységes hithez, és hogyan kell azt egységesen megvallanunk ebben a korban, amelyben élünk. Feladatom ezek szerint az, hogy tájékoztassam az olvasót - amennyiben ebben a tágra nyíló témakörben lehetséges - az ökumenikus dialógus mai állásáról: Milyen tárgykörben folyik ma az egyházközi párbeszéd? Sikerült-e a vitatott kérdésekben közös megállapodásra jutniuk, vagy legalább közeledniük egymáshoz az egyházaknak? S milyen tanításbeli eltérések állnak még a közös hit megváltásának útjába? Egyetemes egyház és helyi egyházak 1. Még mielőtt az ökumenikus dialógus részletkérdéseire térnénk, néhány szóval ismertetnem kell azt az egyházfogalmat, amit az Egyházak ökumenikus Tanácsának a hitbeli egység kérdésével foglalkozó bizottsága (Faith and Order) az elmúlt öt évtized folyamán kidolgozott.3 Eszerint az egyház nem más, mint a különböző történeti és kulturális körülmények közt kialakult helyi egyházak egyetemes (katholikosz) és zsinati közössége Krisztusban. Nem valami láthatatlan valóságról van itt szó. Ezt az egyetemes közösséget ugyan Krisztus Lelke teremti meg, de a Lélek az evangéliumi ige és a krisztusi szentségek egyházi közvetítésével és papi szolgálatával látható közösséget teremt. Az EÖT Nairobiban tartott ötödik közgyűlésének jelentése (1975), az előző tanácskozások eredményét összefoglalva, így írja le ezt a közösséget: Az egységet úgy kell tekinteni, mint az egymással egységben élő helyi egyházak zsinati közösségét. Ebben a zsinati közösségben mindegyik helyi egyház, a többivel közösségben, birtokában van a katolicitás teljességének, tanúságot tesz az apostoli hitről és elismeri, hogy a többi egyház is Krisztus egyazon egyházához tartozik, és hogy a többi egyházat is a Lélek vezeti. ... Ezek az egyházak közösségben vannak egymással, mivel ugyanabban a keresztségben részesültek, és ugyanazt az eukarisztiát osztják meg egymás között, valamint kölcsönösen elismerik egymás híveit és papi szolgálatát. Egyek közös elkötelezettségükben, hogy megváltják Krisztus evangéliumát, azzal, hogy meghirdetik a világnak, és általa szolgálják a világot.4 Ez az egyházfogalom, még ha, római katolikus felfogás szerint, nem is teljes, mert hiányzik belőle a pontos értelemben vett apostoli utódlás és a péteri primátus eleme, az egyház egységének olyan modelljét alkotta meg, amely megfelelő alapul szolgált a további tárgyalásokhoz. 2. A katolikus és az ortodox egyháznak a zsinat óta egyre erősebbé váló kapcsolataira5 építették fel II. János Pál pápa és Demetriosz pátriárka legújabb 10
