Szolgálat 47. (1980)
Halottaink - P. Németh Károly SJ (Tüli Alajos) - Nagy Jenő SDB (Edelényi István SDB)
láthattuk, önkívületi állapotban, éppen két tüdőgyulladás közt. A második megváltotta szenvedéseitől. Azóta már bizonyára a piarista rendház másik dolgos testvér-lakójával, Kálmán Sándorral beszélget odafönn, s vigyáznak közösen régi otthonukra. Confratres P. NÉMETH KÁROLY SJ (1891—1980) 1891. okt. 14-én született Veszprémben egyszerű, mélyen vallásos szülőktől; tizedik, legkisebb gyermekük volt. Szülei nagy gondot fordítanak vallásos, erkölcsös nevelésére. Középiskoláit Veszprémben, a piarista gimnáziumban végzi. Közepes tehetsége miatt sok időt kell tanulásra fordítania; ez azonban előnyére vált, mert akaraterejét edzette, hogy bírja az idegölő napszámosmunkát, amely apostoli küldetésében várt rá az Úr szőlejében. 1910—14-ig teológus a veszprémi szemináriumban. Két évig buzgón gondozza kápolnáját, negyedéves korában mint főduktor élvezi elöljárói bizalmát. 1914. jún. 30-án, közvetlenül az első világháború kitörése előtt, pappá szentelik. 1917 decemberéig, negyedfél évig falusi káplán egyházmegyéjében. Fiatalon tanúja a háború sújtotta évek tragédiájában a gyászba boruló családok, özvegységre jutott édesanyák, árván maradt gyermekek nyomorának. 1918. jan. 4-én Nagyszombatban Jézus Társaságában megkezdi noviciátusát Müller Lajos noviciusmester szakavatott vezetésével. Két évig a pécsi Pius-kollégium konvik- tusában folyosóprefektus; tökéletesíti erkölcstudományi ismereteit. 1921 első felében vesz részt először, próbaképpen népmissziókban. Majd a Társaság szegedi főiskoláján filozófiai tanulmányait mélyíti és elvégzi harmadik próbaévét. 1925—42: virágkora. Mint a budapesti rendház tagja és P. Zsíros Ferenc munkatársa Jézus Szíve tiszteletének apostola. Nagy sikerrel szervezi meg országszerte a szívgárdákat, alakítja meg a Jézus Szíve szövetségeket, terjeszti a Szív-újságot, népszerűsíti a havi elsőpéntek megszentelésének gyakorlatát, a családfelajánlást. 1942—44-ig Nagykapornakon plébánoshelyettes, majd 1951-ig, súlyos megpróbáltatások éveiben, Hódmezővásárhelyen az újonnan létesített Szent István jezsuita plébánián hitoktató, káplán, a terjedelmes tanyavilág lelkipásztora. 1952. jan. 30-án, életének 61. évében, fáradtan érkezik meg az 1951. nov. 10-én újonnan létesült, kezdetlegesen berendezett pannonhalmi szerzetesi otthonba. 28 évig volt lakója, öt évig gondos sekrestyése a gyilokfolyosói házikápolnánknak, amelynek hat oltárát az atyák félórás váltással, órákon át vették igénybe. Betegeink lelkiekben buzgó gondozója is volt, míg elhatalmasodó süketsége erre a szolgálatra alkalmatlanná nem tette. Imádságos lelkületű, apostoli hivatásának élő, buzgó lelkipásztor volt. 99 népmisz- sziót vezetett, 460-nál több lelkigyakorlatot adott. Zsíros atyával együtt az volt a nagy felfedezése, hogy a hagyományos népmissziók mellett szép eredménnyel érvényesültek az újszerű gyermeklelkigyakorlatok meg a felnőtteknek rendezett félig zárt lelkigyakorlatok is. Sok-sok ezernyi kimerítő gyónás-meghallgatás nemcsak fáradtságot okozott neki, hanem mélységes lelki örömöt is. 1980. márc. 24-én este, 89. évében halt meg Otthonunkban, tüdőgyulladás következtében, az Egyház szentségeivel megerősítve. Tüli Alajos NAGY JENŐ SDB (1911—1979) A májusi és októberi litániák hivatásnevelő légköre vezette a papság felé. Szállásadója — akinél 8 évig lakott mint gimnazista — így nyilatkozott: „Mindig kifogástalanul viselkedett. Csendes, jámbor fiú volt, bizalmas barátai nem voltak. Szabad idejét legszívesebben a temlomban töltötte. A májusi és októberi litániákon minden esztendőben, minden nap részt vett.“ Vallásos nevelését szüleitől, lelkiatyjától és tanáraitól kapta. Esperesplébánosa nyugodt lelkiismerettel ajánlotta a papságra. 101
