Szolgálat 46. (1980)

Az egyház szava - A pápa magyar nyelvű levele a magyaroknak

kül, legyenek azok akár a katekétikai tevékenység befogadói, akár annak előmozdítói. Hogy hatékony legyen, ahhoz a katekézisnek állandónak kell lennie, és ténylegesen hiábavaló lenne, ha megállna az érettség küszöbe előtt, minthogy nem kevésbé szükséges a felnőtteknek, még ha nyilvánvalóan különböző formában történik is.

A közösség a Hierarchia irányítása alatt

„Catechesi Tradendae“ kezdetű Apostoli Buzdításomban megjelöltem és sugalltam a katekézis néhány útját és módszerét: tömegkommunikációs eszközök, zarándoklatok, bibliakörök, karitatív csoportok, imacsoportok, a keresztény reflexió csoportjai. Emlékeztettem az egyházi bázisközösségek összejöveteleire is, amennyiben ezek megfelelnek az „Evangelii Nuntiandi" kezdetű Apostoli Buzdítás ismérveinek: vagyis:

a) szilárd egységben maradnak a helyi Egyházzal, amelybe beépültek, és az egyetemes Egyházzal, elkerülve így az elszigetelődés veszélyét és azt, hogy Krisztus egyedüli igazi Egyházának higgyék magukat;

b) megőrzik az őszinte közösséget azokkal a Pásztorokkal, akiket Krisztus az egyetemes Egyház élére állított és a Tanítóhivatallal, amelyet Krisztus Lelke e Pásztorokra bízott;

c) növekszenek minden nap a felelősségtudatban, a buzgóságban és a missziós elkötelezettségben;

d) nem hiszik sohasem, hogy ők az evangelizálás egyedüli befogadói és egyedüli művelői, vagyis az Evangélium egyedüli letéteményesei, hanem elfogadják, hogy az Egyház rajtuk kívül is megtestesül;

e) táplálékukat az Isten Szavában keresik anélkül, hogy a politikai polarizálódás vagy a divatos ideológiák rabjaivá válnának;

f) elkerülik az igazság és az együttműködés szelleme ürügyén gyakorolt rendszeres kontesztálás és a végletes kritika kísértését;

g) egyetemesek maradnak és kerülik a szektásságot.

Nehéz korban élünk: az a szorongás, amely abból a tapasztalatból ered, hogy az ember legjobb vívmányai kiszabadulnak kezéből és ellene fordulnak, a bizonytalanság légkörét teremti. A katekézisnek ebben a világban kell segítenie a keresztényeket, hogy saját örömükre és mindenki szolgálatára „világosság“ és „só“ legyenek. A katekézisnek meg kell tanítania közösségeink fiataljait és felnőttjeit arra, hogy éleslátók és következetesek legyenek hitükben; hogy derűsen állítsák keresztény és katolikus önazonosságukat; hogy olyan erősen Isten abszolút lényéhez tapadjanak, hogy mindenütt és minden körülmények között tanúságot tehessenek róla.

Az az ajándék, amelyet az Egyház felajánlhat a mai célt tévesztett és nyugtalan világnak, a következő: olyan keresztényeket kialakítani benne, akik biztosak a lényegben és alázatosan vidámak hitükben. A katekézis erre tanítja meg őket, és elsőnek a világ húz hasznot ebből. „Az embernek, aki egészen alapvetően meg akarja érteni magát — nem csupán a közvetlen, részleges, gyakran

62