Szolgálat 46. (1980)
Az egyház szava - A Szentatya „Dominicae Cenae“ k. körlevele
püspökök intézkedéseiben, közösségben az Apostoli Székkel. A liturgikus megújulás jelenlegi szakaszában ugyan tere nyílik a szabad „kreativitásnak" is, de csak a lényegi egység megőrzésével. A pluralizmus csak annyiban jogosult, amennyiben megmaradnak az eukarisztia megölésének lényeges jegyei. Mindezen nemcsak a Szentszéknek és az egyes püspöki karoknak kell örködniök, hanem kivétel nélkül az Eukarisztia minden szolgájának. Legyen minden celebráló papnak különös érzéke az Egyház közös java iránt, és rendelje magát alá neki. „Nem szabad a liturgikus szöveg és a szent szertartás .birtokosának' tekintenie magát, aki magánvagyonaként szabadon rendelkezhet velük, és a mise menetét önkényesen saját egyéni stílusa szerint alakítja. Ez talán néha hatásosabbnak tűnik, és jobban kielégíti az egyéni jámborságot; de tárgyi oldalról tekintve mindig árulás az ellen a közösség ellen, amelynek mindenekelőtt az egység szentségében kell igazán kifejezésre jutnia.“ Az ilyen egyénieskedés mindenképpen káros. Megemlíti itt a pápa a liturgikus ruházat kérdését is: „Természetesen megesett és ma is megesik, hogy bizonyos körülmények között ezek az előírások nem köteleznek. Mély megrendüléssel olvastunk arról a haláltáborokban fogva tartott papok könyveiben, hogyan ülték meg az eukarisztiát az említett szabályok mellőzésével, oltár és szent ruhák nélkül. Ilyen körülmények között ez hősi lelkűk bizonysága volt és nagy tiszteletet érdemel. Rendes viszonyok között viszont a liturgikus parancsok elhanyagolása az Eukarisztia iránti csökkent tiszteletként értelmezhető. Ennek oka lehet a celebráns különcködése, a kritikai érzék hiánya egyes elterjedt vélemények iránt, vagy a hit szellemének hiányossága.“ A Szentatya saját és az összes püspökök nevében bocsánatot kér a hivők- től mindazért, amivel botrányt vagy nehézségeket okoztak nekik emberi gyön- geségből, türelmetlenségből vagy hanyagságból, talán a Zsinat előírásainak egyoldalú vagy téves alkalmazásával is. A befejezésben a pápa igényli a püspöki karok és a Szentszék „éber és alkotó jellegű“ együttműködését. Legyen ez tekintettel az Eukarisztia méltóságára, de ugyanakkor korunk szellemi áramlataira és társadalmi változásaira is. Az utóbbiak nemcsak nehézségeket jelentenek, hanem egyben lehetővé is teszik, hogy ismét újféleképpen vegyünk részt a hit nagy titkában. Különösen azt hangsúlyozza a Szentatya, hogy az eukarisztikus liturgia kérdéseinek nem szabad szakadást okozniok a katolikusok között, nem szabad fenyegetniük az Egyház egységét. Milyen szomorú is lenne, ha éppen az egység szentsége osztaná meg az embereket, és válna ellentétes gondolkodás- meg cselekvésmód forrásává! Ne szomorítsuk meg Isten Lelkét! Ehhez kéri az Egyház legfőbb pásztora könyörögve a Szentlélek világosságát Szűz Mária közbenjárásával. Franz Dander I 58
