Szolgálat 46. (1980)
Tanulmányok - Kerny Géza: „Szelíd szívóssággal“ (Parsch Pius élete)
Hatalmas irodalmi munkásságának bemutatása hosszú tanulmányt igényelne. Itt csak arra a néhány műre mutatunk rá, amely magyar fordításban is megjelent: Das Jahr des Heiles (Az üdvösség éve); Die liturgische Predigt (Liturgikus prédikációiból részletek); Meßerklärung im Geiste der liturgischen Erneuerung (Szentmisemagyarázat a liturgikus megújulás szellemében). A mai magyar olvasó megismerkedhetett Parsch Piusnak a keresztény jámborságról alkotott felfogásával is. Az erről szóló cikket Norbert Höslinger, az Osztrák Katolikus Bibliatársulat vezetője írta. Megjelent a „Régi és új a liturgia világából“ c. műben. (Szerk. Szennay András, Bp. 1975, 272—89.) Ez a néhány adat is mutatja, hogy Magyarországon a múltban is megvolt, és ma is megvan az érdeklődés életműve és eszmevilága iránt. De ezt nem foghatjuk fel úgy, mint valami külföldi szellemi irány hirtelen beáramlását. Régi hazai igényeket élesztett fel, saját törekvéseknek adott új lendületet. Szinte szimbolikus jelentőségű az első összefüggő magyar nyelvemlékben, a Halotti beszéd és könyörgésben olvasható felszólítás az aktív részvételre a temetés liturgiájában: „Kiáltsátok Urunkhoz háromszor: Kyrie eleison!“ Egyházi népénekeink sok évszázadon keresztül hathatósan kapcsolták be a híveket az oltáron végbemenő szent cselekményekbe. Nagyjelentőségű tény volt a magyar liturgia történetében a közel fél évszázada (1931) Harmat Artúr és Sík Sándor szerkesztésében, Kodály Zoltán közreműködésével megjelent magas színvonalú énekgyűjtemény. Igen fontosak voltak továbbá a liturgikus megújulásban a magyar nyelvű miseszövegeket tartalmazó kiadványok, Ezek száma 1865-től egészen a II. vatikáni zsinatig tucatnyira rúg. Kiemelkedik közülük Szunyogh Xavér OSB-nek, a magyar liturgikus megújulás atyjának latin-magyar kézi misekönyve szakszerű jegyzeteivel. Ennek megjelenése 1933-ban és 2. kiadása 1944-ben nagy elterjedtsége következtében döntő lépést jelentett a liturgikus mozgalom életében. Ugyancsak nagyrészt az ő kezdeményezésére már 1924-ben megtartották az első magyar liturgikus hetet a Katolikus Hittanárok és Hitoktatók Országos Egyesületének rendezésében. Szunyogh atya bejárta az országot, előadásokat, népmissziókat, liturgikus lelkigyakorlatokat tartva, számos kiadvánnyal és sorozattal népszerűsítette a liturgiát, de nem sikerült megvalósítania nagy tervét. Olyan liturgikus központot szeretett volna létesíteni, amely egyesítette volna magában az apátságok klasszikus szerzetesi liturgiáját a népliturgikus irányzattal. Ezek után az előzmények után a zsinatot követően nem csupán Magyarország határain belül, hanem az egész magyar nyelvterületen kellő hozzáértéssel, nagy határozottsággal és gyorsan ment végbe — egyéb újítások bevezetése mellett — az áttérés a magyar nyelvre. S ezeknek az utóbbi évtizedeknek a fejlődésében Parsch Piusnak döntő befolyása volt. Álljon itt még befejezésül két megjegyzés. Magától értetődőnek kellene lennie, a gyakorlatban sok helyen fellépő lazaság miatt mégis rá kell mutatnunk arra, hogy a liturgikus életben való részvételnek előfeltétele a metanoia, a » * 53
