Szolgálat 46. (1980)

Tanulmányok - Kerny Géza: „Szelíd szívóssággal“ (Parsch Pius élete)

Ebben az évben már mind gyakoribbá váltak a légiriadók. Azonban azokban a zavaros időkben sem hagyta cserben a klosterneuburgi Szent Gertrud temp­lomának kis közösségét, azt a társaságot, amellyel elkezdte a liturgikus megúju­lás mozgalmát. Vasárnaponként kiutazott, és ellátta lelkipásztori szolgálatát. Pedig a háború végén az utat Bécsből már gyalog kellett megtennie. Az 1945. március 9-i légitámadás alkalmával őt is kibombázták. Igazi szer­zetesi lelkületére mutat vallomása, hogy három jelentős értéket vett el tőle az Isten: a vállalatot és a nyomdát, akkor mint vezérigazgatót fosztotta meg trónjá­tól, — írta humorral. Azután jött a rendház elvétele. Harmadszorra pedig a kényel­mes otthon következett. „Szivem nem csünghet ezeken a földi dolgokon. Isten­nek az a szándéka, hogy igazi szerzetessé tegyen.“ A plébánia lakhatatlanná vált. A plébános albérletbe vonult. Pius a temp­lomtorony egyik helyiségében húzta meg magát. Itt nem volt víz, sem mellék- helyiség. A nyolcvannégy lépcsőt a több mint hatvanéves és akkor már nem egészen egészséges embernek naponta többször is meg kellett másznia. Mégis ragaszkodott ehhez a helyhez, hogy az örömet is és a fájdalmat is megossza a plébánia papjaival és híveivel. Sokkal jobban megviselte az a hír, hogy nővérének és édesanyjának ottho­nukból menekülniök kellett. Április 15-én hajnalban 5-kor hallgattak el a fegyverek a plébánia területén, és két órával később a pincében már megtartották a közösségi szentmisét. Floridsdorf templomának falán utóbb emléktáblát helyeztek el. Az után az utalás után, hogy a népi liturgikus mozgalom a II. vatikáni zsinat által az egész Egyházra hatást gyakorolt, a felirat tudatja, hogy annak alapítója 1941—46-ig, a legsúlyosabb anyagi és lelki nyomorúság idején ezen a plébánián teljesített lelkipásztori szolgálatot. Ezután kis időre visszatért Klosterneuburgba. Ott azonban az új élet őhozzá nehézségekkel köszöntött be. Akkor kapta azt a hírt, hogy édesanyja még ápri­lis 8-án meghalt. A bécsi érsekségen is az ellene emelt panaszokkal foglalkoz­tak. A II. vatikáni zsinat előtt ugyanis a merésznek látszó újítások nem voltak simán keresztülvihetők. Az egészséges újításoknak is voltak ellenzői. A pré- postság plébániájának lelkészei is visszatartották a fiatalokat attól, hogy Szent Gertrud templomát látogassák. Ebben a helyzetben is nagyon nemesen viselkedett. Látta, hogy Klosterneu­burgban a jelenléte nehézségeket támasztott volna, ezért elhatározta, hogy még egy évig Floridsdorfban marad. Egyesek akadékoskodása miatt még a Szent Gertrud templomtól is elbúcsúzott egy időre. Október 21-én a prédikáció után bejelentette, hogy a továbbiakig nem tart ott istentiszteletet, okát azonban nem mondta meg. Koberger prelátus Parsch Pius magatartását ebben a helyzetben így jellemezte: „akkor mutatkozott be a maga egész nagyságában". Számára ez nehéz elhatározás volt. A templom és annak közössége na­gyon a szívéhez nőtt. A belső áhítat és a külső megjelenés összhangjában olyan * » 51

Next

/
Oldalképek
Tartalom