Szolgálat 46. (1980)
Tanulmányok - Véber Gyula: Zene és istendicséret
gregoriánt énekelnek, van, ahol a latin énekeket teljesen likvidálták, olyan is, ahol havonként egyszer van ének (kórus), a többi vasárnapokon a csendes részek alatt (offertoriumkor a hosszan tartó perselyezéssel, áldozáskor, mise előtt és után) „hangversenyt“ adnak hanglemezről. 3. A rítusok pluralizmusának elismerése Hollandiában az egyházi zene pluralizmusához vezetett: ortodox liturgikus ének, protestáns dicséret, zsoltár, gospel, jazz, sanzon vagy Missa Luba éppúgy hallható a templomokban, mint a fent említett műfajok. Sokszor még azt is nehéz lenne csukott szemmel megállapítani, hogy az ember a liverpooli stadionban van-e vagy egy izraeli kibuc- ban, esetleg egyáhítatos ortodox kolostorban. 4. A fentiekből következik, hogy a nép bevonása a iiturgiába, vagyis részvételének ösztönzése a zenén keresztül nem sikerült, pedig annak égisze alatt történtek az újítások. Zenés mise alatt legtöbb esetben passzivitásra vannak kárhoztatva a hívek. Viszont a közösen vagy felváltva mondott szövegen keresztül mindenki bekapcsolódik a liturgiába. Kór, hogy a hivő félek énekével nem élheti át kétszeresen a szent szöveget: értelmileg (a szöveg tartalmát) és érzelmileg (a tartalom által kiváltott érzelmek felfokozása a zenén keresztül). összefoglalva, hogy milyen legyen és milyen ne legyen az a zene, amely a liturgiában Isten dicséretét szolgálja, a következőket tartom fontosnak: a) A szöveg egyezzék meg a liturgia szövegével vagy értelmileg legyen vele rokon, hogy tartalmánál fogva kapcsolódjon a szent cselekményhez, ezáltal szóban is közvetítse a hívek felé, ami az oltárnál történik. A szentmisén kívül, például a szentségek kiszolgáltatásánál, viszont megengedhető, hogy az ének „csak hangulatfestó“ legyen, vagyis csupán érzelmileg fűzze a jelenlevőket a liturgiához. (Itt meg kell jegyeznem, hogy a hollandok megkapóan végzik a keresztség szertartását: több gyereket keresztelnek egyszerre, így sokan vannak jelen, és gyermekkórusok énekével olyan széppé teszik a szertartást, hogy a jelenlevők számára valódi lelki élményt jelent egy-egy kis új tag felvétele az egyházba.) b) Legyen a dallam a nép hagyományos zenéje: nemzeti-népi dallam vagy megszokott gregorián. Vadidegen zene lehet érdekes, de nem pendíti meg úgy a lélek húrjait, mint az ismert vagy rokon melódia. c) A liturgiának egy ága se legyen hangverseny; ne csak több szólamban énekeljenek a szentmise alatt, hanem vonják bele a népet is az éneklésbe. Főleg a nagy ünnepek alkalmával — karácsony, húsvét — ne feledkezzünk meg a népről, mert akkor sokszoros igénye énekével Istent dicsőíteni. d) Az éneklés legyen tökéletes! — sem a népéneknél, sem a többszólamú műveknél nem engedhető meg, hogy a liturgia keretében „énekpróbát“ tartsanak: ott csak jól betanult műveket énekelhetnek. e) Mindent a maga helyén és a maga idejében! — Amire a zongorát használják a templomban, arra az orgona is alkalmas — és még sokkal többre! 30
