Szolgálat 45. (1980)

Az egyház szava - Mária, az Úr édesanyja (Német püspöki kar)

csolatra összpontosítják figyelmüket, minthogy szavai és tettei lelkűkbe világítottak, és minden egyéb: Egyház, szentségek, szentek, sőt Mária is zavaró hozzátételnek tűnik előttük.

Mindezek az okok, hogy Máriának a keresztény hitéletben egyelőre kevesebb szerepet juttassunk, első tekintetre teljesen érthetőnek tűnnek fel. Mégis fel kell vetnünk a kérdést, hogy helytállóak-e, és hogy ez által a kirekesztés által nem megy-e több veszendőbe, mint amennyit nyerünk.

Állapítsuk meg először is, hogy Jézushoz mindig csak a Szentírás alapján juthatunk el. De minthogy ez a könyv az ősegyház hitének a letéteményese, világos, hogy csakis az Egyház hite nyitja meg nekünk az utat Jézus földi személyéhez és tesz tanúságot életéről. Minden kísérlet, hogy az írás hivő szava mögé hatolva valami Egyház nélküli Jézushoz jussunk, szükségszerűen tévútra vezet. Bármennyire hivő lélekkel próbálja az ember Jézussal a kapcsolatot az Egyházon kívül megkísérelni, végeredményben csak azzal találkozik, amit maga gondolt ki. Bár kétségtelen, hogy Jézus minden ember rendelkezésére áll, mégis csak a Szentírás — az Egyház hitének forrását képező könyv — tanúsága alapján hozzáférhető konkréten. A Jézusról fennmaradt hagyományt az Egyház gyűjtötte össze és jegyezte föl a hívek részére; a későbbi századok folyamán pedig szakadatlanul elmélkedett hitének erről az alapokmányáról. Ezek előrebocsátása után három megállapítást szeretnénk Máriára vonatkozólag tenni.

1. Jézus nem volt égből pottyant csillag, hanem valóságos ember, aki Máriától, a szűztől született. Erről a Szentírás kifejezetten tanúságot tesz, és az Egyház kezdettől fogva, a Szentírással együtt félreérthetetlenül hitének vallotta. Hogy Jézus földi apa nélkül fogantatott, hogy Isten hívó szavának hatalma a szűzi fogantatáskor a testben is megnyilvánult, azt az Egyház — mint az üdvösség jóhírének egy részét — az evangéliumból vette hálás szívvel tudomásul. De kérdezzük tovább: Hogyan lenne lehetséges, hogy Jézus, aki egyetlen apjával, a mennyei Atyával páratlanul bensőséges viszonyban volt, és ezt ki is nyilvánította, ne lett volna hasonló bensőséges szeretetkapcsolatban azzal az emberrel, akinek egész emberségét köszönhette? Mária az a kötelék, aki által az egész Ószövetséggel testileg egyesült, akiben felismerte Istennek őbenne, mint Izrael megváltójában összpontosuló üdvözítő tevékenységét. Mint alázatosan hivő szolgáló, Mária testesíti meg Izrael egész hitét Ábrahám, a Sinai szövetség és a próféták óta. Jézus az anyjával eltöltött harminc év alatt — aki részére egyszersmind a hit foglalatává is vált — élte bele magát megváltói feladatába.

Voltaképpen Máriától kapta emberi természetét; őáltala lett minden ember testvérévé. „Az Ige testté lett“, és ezáltal minden emberi testtel rendelkező lény, Mária közvetítésével, rokonságba kerül vele. Micsoda hallatlan méltóság az igénytelen názáreti lánynak! Vajon nem jogosan mondja-e ő maga, hogy Isten „rátekintett alázatos szolgálójára; lám, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék“?

2. Ezért kérdésünket tovább kell fűzni. Milyen is lehetett ez a szűz anya? A Szentírásból megtanulhatjuk a lényegeset: Mindenekelőtt ő az igent mondó,

67