Szolgálat 45. (1980)

Tanulmányok - Hets Aurelián: Magyar bencések a misszióban

napjaira szétosztva egyszer volt a templomban vagy a magyar iskolában esti ájtatosság, szentbeszéddel, ének- és hittantanítással, megbeszéléssel, gyűlésekkel. Nem volt könnyű a misszionáriusoknak késő este a messzi nyugati szélen fekvő Anastációra visszatérni, talán egész nap nem látott otthonukba.

Az egyesületi élet, gyűlések, előadások, színdarabok rendezése is sok munkát jelentett. Egy temetés a messze fekvő temetők miatt félnapot is igénybe vesz. A trópus alatt gyorsabbnak tűnő hetek rutinmunkája mellett a csúcspontokat a nemzeti ünnepek, az évi lelkigyakorlat, közös nagy zarándoklás jelentették. Az utóbbi célpontja volt Szentistvánfalva, később valamelyik nemzeti kegyhely, a két utolsó évtizedben Morumbi. Időközben minderre a munkára a hazatért bencés helyébe Jordán Emil és Hets Aurélján érkezett meg Vila Anastációra a második világháború előestéjén, 1939-ben.

A háború utáni évek során kisebb-nagyobb időközökben még 17 magyar bencés csatlakozott a már említettekhez. Közülük hárman (Markos János, Horváth Anzelm, Endrédi Csanád) visszatértek Európába. Hárman pedig (Simon Bálint, Szelecz Arnold és Kerényi Olaf4) az örök hazába távoztak már. Akadtak, akik pápai fölmentést kaptak vállalt papi kötelezettségük alól.

A háború és később az 1956-os események következtében új feladatok hárultak a brazíliai magyar misszióra, és vele a bencésekre: Az addigi munkakör részbeni átalakítása (pl. a magyar elemi iskolák megszűnésével, egyes városrészek istentiszteleteinek összevonásával), a központi egyházközségi iroda megteremtése, a sajtó újramegjelentetése, a magyar rádióórák megszervezése (vezetésükben évek hosszú során át Kerényi Olaf szerzett maradandó érdemeket), a nemzetközi és a brazil Vöröskereszt égisze alatt megszervezett Sáo Paulo-i és riói magyar albizottságok munkája (Dr. Jordán Emil fáradozásainak egyik eredménye), az újonnan érkezettek megsegítése, irányítása, lakáshoz és munkához juttatása. Ezt a munkát is szívesen vállalták, mert a magyarság szolgálata mellett a humanizmus legszélesebb skáláját is felölelte.

Az új szellemben érkezett ifjúság nevelése cserkészcsapatok felállítását tette szükségessé, amelyek nagy ifjúsági vezetők (Tóth Veremund, Simon Bálint, Gácsér Imre, Urdombi Ányos) lelkes munkájával nagy lendülettel indultak meg. A riói, Belo-Horizonte-i és lorenai csoportok helyi vezetők irányításával szintén az ifjúság széles köreit ölelték fel. Szép táborhelyek, mint a Nova Fri- burgo melletti Muri, Campos de Jordáo, az embui „Simon Bálint“ cserkészpark sok felejthetetlen magyar találkozás színhelyei. Emellett a szombati magyar órák még ma is az ifjúsági összetartozás eszközei. Ez az összetartás és összefogás jellemzi már évtizedek óta az egyházközség munkásságát. A testvéregyházakkal és a brazil—magyar egyesületekkel is mindig kereste az együttműködést. Ebben a szellemben támogatta és sokszor tette lehetővé a magyar színművészek brazíliai szereplését. Mindig támogatásában részesítette a Brazil4 Lásd nekrológját 37. számunkban cikkünk írójának tollából. Szeleczét: 18. sz. (Szerk.)

48