Szolgálat 45. (1980)
Tanulmányok - Blazovich Ágoston: Szent Benedek Regulájának néhány szociológiai mozzanata
zösségbe nem tud beilleszkedni. A késedelem és zúgolódás nélküli, örömmel teljesített engedelmesség egyúttal legékesebb bizonyítéka annak, hogy a szerzetes valóban szereti Krisztust, hiszen az engedelmesség valójában a Krisztusnak és Istennek nyújtott legszebb ajándék. Benedek már ismeri az engedelmességnél a dialógus fontosságát. Regulája 68. fejezetében írja: „Ha valamelyik testvérnek esetleg nehéz, vagy éppen lehetetlen dolgot parancsolnak, fogadja csak el a parancsolónak meghagyását teljes szelídséggel és engedelmességgel. Ha azonban úgy látja, hogy a teher súlya mindenképpen felülmúlja erejének nagyságát, képtelenségének okát elöljárója előtt nyugodtan és illő módon tárja fel, de ne kevélyen vagy nyakasan vagy ellentmondó hangon. Ha pedig az elöljáró ezen előterjesztése után is megmarad nézete mellett, tudja meg az alárendelt testvér, hogy így lesz javára, és az Isten segítségében bízva, engedelmeskedjék szeretetből.“ A 71. fejezetben arról ír, hogy „a testvérek kölcsönösen engedelmeskedjenek egymásnak“. így az engedelmesség kiemelkedik pusztán negatív értelmezéséből, amely szerint a szerzetes korlátozza, sőt megtagadja saját akaratát. Hanem az apát parancsában és a testvérek óhajában Isten akaratát fedezi fel, és ezt igyekszik teljesíteni. így tettel is bizonyítja, hogy testvéreiben valóban Krisztust szereti és szolgálja. Még egy szó a stabilitásról, az állhatatosságról, amelyet a bencés szerzetes külön fogadalommal ígér meg. Hogy ez hogyan jött létre, arról egy másik cikkben olvashatunk. Lehet, hogy később a „stabilitás loci“, a helyhez kötöttség béklyót is jelentett. Igazi értelme egy közösségbe való állhatatos tartozás, és az állhatatosság erényével függ össze, amelyre minden keresztény köteles. Állhatatosság nélkül nem is volna lehetséges tartós emberi kapcsolat. Viszont káros volna a stabilitás, ha elmozdíthatatlansággá, tétlenséggé, tunyasággá fajulna. Ahogy Isten Ábrahámot elszólította hazájából, úgy bárkit elszólíthat otthonából, szokott környezetéből, munkaköréből. Szent Benedek is otthagyta szeretett subiacói kolostorát, első alapítását, amikor elindult Montecassinóba. Feltehetjük, hogy ezzel Isten akaratát óhajtotta követni. III. III. Ami a szerzetesnek az anyagi világhoz való viszonyát illeti: a koinobiták, a közösségben élő szerzetesek közt kezdettől fogva, a jeruzsálemi ősegyház példájára, vagyonközösség volt. A regula 58. fejezetében a fogadalmak közt ugyan nem szerepel kifejezetten sem a tisztaság, sem a szegénység, csak az engedelmesség, az állhatatosság és a szerzetesi erények gyakorlása, de az utóbbiak között kezdettől fogva első helyen áll a tisztaság vagy szüzesség és — a közös élet bevezetésétől kezdve — a szegénység, a személyes vagyon- talanság. Szent Benedek szenvedélyesen küzd a szerzetes magántulajdona ellen. A 13. fejezetben („Lehet-e a szerzeteseknek valami tulajdonuk“) azt írja: „Kiváltképpen ezt a bűnt kell gyökeresen kiirtani a monostorból. Senki se merészeljen 25
