Szolgálat 45. (1980)
Tanulmányok - Békés Gellért: Isten keresése a Regulában
Ennek következménye, az apostol tanítása szerint, az embertárs megbecsülésének a hiánya, és az általános erkölcsi züllés. Az emberszerető Isten azonban nem hagyja veszni teremtett képemását, megkönyörül rajta és megígéri, valóra váltja megváltását és üdvözítését: helyreállítja önmaga és az ember, az ember és embertársa közt a szeretet egyetemes közösségét. Az üdvösségnek a Bibliában leírt története voltaképpen nem más, mint Isten üdvözítő ígéretének fokozatos történeti megvalósulása és beteljesülése Krisztusban. Ebben az értelemben Istent keresni annyi, mint fölfedezni, hogy eredetileg ő indult keresésünkre, mert előbb szeretett minket, mint mi őt (1Jn 4,19), vagyis hogy ő vonz bennünket Krisztushoz és Krisztuson keresztül önmagához (Jn 6,44)3. De nem kell közvetlenül János evangéliumához fordulnunk, hogy Isten és ember viszonyának ezt a bibliai gyökérigazságát fölfedezzük. Akár a Teremtés könyvében, az üdvösség történetének kezdetén Ábrahám és a pátriárkák meghívását és életútját tanulmányozzuk, akár Mózes többi könyvében a zsidó nép kiválasztását és szövetségre lépését Istennel, ugyanerre a gyökérigazságra bukkanunk. Isten népét, annak ellenére, hogy történeti élete folyamán, mint hűtlen asszony, minduntalan megfeledkezik Uráról és idegen szeretők, pogány népek hamis istenei után futkos, Jahve mégsem taszítja el, továbbra is törődik vele: „szívéhez szól“, hogy „visszacsábítsa magához“ hűtlenné vált népét (Óz 2,15k). Izrael hivatott pásztorai nem törődnek nyájukkal: mint elszéledt juhok, szétszóródik a nép. Jahve azonban prófétája útján meghirdeti szándékát: ő maga fogja összegyűjteni nyáját, ő maga megy az elveszett juhok után, hogy megkeresse, házába terelje őket (Ez 34,5-16). Krisztus személyében végbe is viszi ezt a szándékát: ő az a jó pásztor, aki nemcsak összegyűjti Isten népét, hanem az egyetlen elcsatangolt bárány után is elmegy, s ő maga viszi vissza otthonába (Mt 18,12-14; Lk 15,4-7). Amikor pedig a választott nép nem fogadja el pásztorának, életét is odaadja igazi juhaiért, azokért, akik hisznek és az idők végéig hinni fognak benne, hogy Isten gyermekeit összegyűjtse és „egy nyáj legyen és egy pásztor“ (Jn 10,11-16). Lényegében ez a messiási hivatás: „Az Emberfia azért jött a világra, hogy keresse és megmentse, ami elveszett“ (Lk 19,10). Krisztus a megnyilvánulása és valóra válása Isten egyetemes üdvözítő szere- tetének: benne Isten elébe megy az embernek, és arra hívja, hogy keresse őt. Az ember keresi Istent Kérdés, hogyan fűződik az ember istenkeresése az Isten emberkereséséhez a Bibliában. A zsoltár szavai a lényegre mutatnak: „Akik ismerik nevedet, te- benned bíznak, mert te, Uram, soha el nem hagyod a téged keresőket“ (9,11). Isten nevét azok ismerik, akik hisznek emberszeretének kinyilatkoztatásában. Neve ugyanis a Bibliában az ő személyét jelenti. Ismerni ezt a nevet annyi, mint hittel és bizalommal fogadni megnyilatkozását, személyes viszonyba lépni vele. Mint minden személyi viszonynak, ennek is története van: megkezdődik, kibontakozik, beteljesül vagy nem teljesül be. Nos, ennek a folyamatnak emberi 13
