Szolgálat 45. (1980)
Tanulmányok - Békés Gellért: Isten keresése a Regulában
sza lehetne fordítani. A pápa legkevésbé adja át magát ilyen utópiának. De az új Európa nem tagadhatja meg történelmét. Kezdettől fogva olyan értékek hordozója volt, amelyeknek még szekularizált formájában is felismerhetők a bibliai források, — még akkor is, ha maguk a keresztények nem egyszer elhanyagolták és elárulták ezeket. Ennek talán legbeszédesebb, de semmiképp sem egyetlen példája a francia forradalom felhívása a szabadság, egyenlőség és testvériség érdekében. A pápa világosan kivehető szándékkal nyilvánítja Szent Benedeket egész Európa patrónusának, hogy minden politikai vagy gazdasági érdektől függő szűkkeblűséget megelőzzön. Mint ahogy Benedek szabályai által jóformán egész Európa minden törzsét és népét befolyásolta, úgy ölelje át ma védnöksége a földrész minden országát, és szolgáljon az egész kontinens javára. De még többről van szó: „Európának ma bele kell olvadnia egy nagyobb világba, amelynek létrejöttében ugyan nagy mértékben közreműködött, de nem szerzett rá tulajdonjogot“ (P. Gordon). Európa és az európai szerzetesség nem tarthat kizárólagos igényt Benedekre. Hiszen már régóta vannak minden földrészen férfiak és nők, akik szabályainak követésére kötelezték el magukat, és a maguk módján élik és adják tovább a bencés értékeket. Amikor Benedeket mint egész Európa pártfogóját hívjuk segítségül, ezzel azt a kérést és azt a reményt fejezzük ki, hogy a sok értelmetlen, véres háború után kibontakozik a békés Európa, s hozzájárul az egész világ békéjéhez. Békés Gellért, Róma ISTEN KERESÉSE A REGULÁBAN Mit tanít Szent Benedek a szerzetes élethivatásáról? A Regula 58. fejezetében, amely a kolostorba való fölvétel módjáról szól, Szent Benedek a szerzetesi hivatás legfőbb kritériumát abban látja, hogy a jelölt valóban Istent keresi-e. De ez az istenkeresés, a Regula szellemében, csakis azért lehet a szerzetesi hivatás kritériuma, mert végső soron ez a szerzetesi élet igazi feladata. Annyira igaz ez, hogy nemcsak a kolostori közösségben élő szerzetes, hanem a kötetlenebb apostoli életstílus követője is lényegében ezt tekinti hivatása lelki programjának. Mi sem természetesebb ennél, hiszen ke- resztsége folytán minden keresztény, sőt természetéből következőleg minden ember ugyanerre van hivatva. S ma talán az, amit az istenkeresés jelent, még időszerűbb, mint valaha, mert — amint P. Miquel megjegyzi1 — a választóvonal napjainkban nem annyira hivő és hitetlen közt fut, mint inkább azok közt, akik keresik az Istent, és akik nem törődnek vele. Maga a kifejezés bibliai, még ha nem is a Bibliában található meg először. S amit jelent, az mélyen rányomta bélyegét az egész zsidó—keresztény vallási 11
