Szolgálat 44. (1979)
Eszmék és események - Levelek a misszióból
vásárlás. Majd az „akadémiai“ ismeretek: közönségesebb írásjelek, pénzbeváltás, számok . . . Oly egyszerűnek tűnik, a normális gyerek szinte magától tanulja. Ezeknek nagy probléma, de áldás forrása is, nekik és tanítóiknak. Amennyire megy, próbáljuk őket önálló tevékenységre nevelni, üvegmozaikot állítanak össze, ahol az egyes darabok berakásához kicsit gondolkodni is kell; esernyőt állítanak össze, asztalosmunkát, halászást, kerti munkát, állatokkal való bánást tanulnak, sportolnak, játszanak, zenélnek. Akik már egy kicsit boldogulnak, kint laknak, de a műhelyünkben dolgozhatnak tovább. Egyik volt tanítványunk ma egy vendéglőben mosogató, csomaghordó, ellátást kap és keres is. A család boldog és hálás. Persze nem mindenkinél ilyen sikeres a munkánk, de mindegyik többé-kevésbé nevelhető. Egyszerű is. Csak szeretet kell hozzá. Ez hozza magával az örömet, Isten áldását, meg csodáit is. P. Jaschkó István SJ 51 Shuiyuan Chieh Hsinchu, Taiwan 300 + Évi lelkigyakorlataink voltak jan. 21—28-ig. Egy redemptorista atya tartotta a II. vatikáni zsinat szellemében. Febr. 2-án 4 novicia tette le első fogadalmát egy évre. Febr. 1-én 6 jelölt kezdte meg noviciátusát. 20 leánykából várunk új hivatásokat. Anyaházunkat iskolával egybekötve építettük, 5 alsóbb osztály részére. Később óvodával, gimnáziummal bővült. Most már kicsinek bizonyult. A házunkkal átellenes utcában megvettünk egy házat. Külföldi (német) segítséggel kibővíttetjük. Brazília népe nagyon gazdag és nagyon szegény, Itt valóban kellene a szegényeknek hirdetnünk az Evangéliumot. „A munka nagy, az aratás sok ... a munkás kevés.“ Annunciata nővérek C. P. 64 84100 Ponta Grossa, Brasil + Jan. 8-án érkeztem Bardihba, öt órás utazás után jeeppel. Néhány rendtárs elkísért Jampaniból. Amikor az itteni helyet meglátták, sírva fakadtak és mondták, hogy nekik milyen gyönyörű épületeket hagytam, és most milyen fedél van a fejünk felett itt. Ha előbb láthattam volna ezt az elszigetelt helyet, nekem sem lett volna „buzgóságom“ elfogadni, de hát már így alakult, és meg vagyok győződve, hogy Isten akaratát teszem, amikor engedelmeskedem. Ez a misszió csak „kisded“ korban van, és a sok rendetlenség, viszály, az elszigetelés még nehezebbé tették. Egyik oldalon a 150 m széles Sankh folyó választ el bennünket a közlekedéstől, a másikon csak 2 órás gyalogolás után — a mezőkön keresztül — érkezünk az útra a buszhoz. Itt is 18 falunk van, de nagyon messze fekszenek a missziótól. A létszám kb. 8000, közülük 4000 katolikus; 10 kápolna van. A környéken nincs üzlet, még gyufáért is egy órás út kell buszon az üzlethez. A monszun (esős évszak) idején egyáltalán nincs közlekedés. Be kell vásárolni előtte 4—5 hónapra, ami szükséges. Az új plébánosunk, aki éppen akkor érkezett ide, mint én, új életet hozott, s rávette a bennszülötteket, hogy utakat építsenek a mezőkön keresztül, persze ő fizeti; sőt az egyes falvak között is legyen megfelelő út. Különben az ápoló kedves nővérünknek nagyon fárasztó a gyalogolás. Ha már út lesz, meg kell kezdenem a koldulást egy mentőkocsiért. Mit mondjak a hajlékunkról? Olyan a tető, hogy amikor esik az eső, plasztik terítő alatt húzódunk meg, mert ránk csepeg. A falakon repedések. Az elöljárók sem szeretnek idelátogatni. Várjunk csak, majd sürgősen meghívom őket, amikor esik az eső . . . Valami 350 kis szegény diáklányunk van, de milyen épületben kell meghúzódniok! . . . Jó időben a szabadban is lehet tanítani, de amikor esik az eső, ott sincs menedék. Tehát kell iskola, kolostor, meg egy kis kórház is Kaptunk 6 hold földet, ezen lennének az épületek, egy része meg gyümölcsös és zöldségeskert. De most ez mind kerítés nélkül van, így a rókák, vaddisznók és egyéb állatok szabadon látogatják. Semmit sem lehet megvédni. Iskolásaink számára pedig gyümölcs és friss zöldség nagyon 83
