Szolgálat 44. (1979)

Eszmék és események - Érettségi bizonyítvány (Kinderdorf) - Faludi Ferenc lelkisége (Őry Miklós)

tatónak.) Rohoncon László István burgenlandi püspök Pataky Kornél győri püspökkel együtt mutatott be ünnepi misét a papköltőért. (Faludi ideiében ui. nem volt még külön szombathelyi egyházmegye.)

Faludi Ferenc „a föltűnő csend századának“ (Horváth János kifejezése) kimagasló egyénisége, egy személyben költő, próza- és drámaíró, fordító, a kései barokk és a rokokó kitűnő stílusművésze. Lapunk szellemének megfelelően lelkiségét akarjuk itt néhány jellegzetes vonással megrajzolni.

A Paintner Mihály Antal-féle latin jezsuita életrajzi lexikon (kézirata a pannonhalmi főkönyvtárban) a 19. sz. elején így jellemzi: „Nyugodt, csendes, csodásán barátságos, nyájas, tréfás és a köznapi társalgásban is — az átlag dunántúlinál még inkább — finoman elegáns; természettől fogva, de ezt erényként is kidolgozva felhőtlenül vidám .. . otthon is, mások között is mindenki előtt kedves és tekintélynek örvendő.“

Pedagógiai írásaiban a korabeli ember eszményét rajzolja meg, a természetfölöttivel gyarapodott természetes ember képét. Sokoldalú tehetséggel áldotta meg a „minden adomány osztogatója“, és ő nem hevertette parlagon, hanem gazdagon kamatoztatta őket. Miután jezsuita kiképzése idején telítődött szellemi-lelki kincsekkel, több mint 50 éves működése alatt mint középiskolai tanár „a szelíd tudományokra“ oktatta az ifjúságot; mint főiskolai tanár Bécs- ben és Grácban filozófiára, Linzben matematikára, Nagyszombatban szentírás- tudományra, a bécsi Theresianumban jogtörténetre. Ugyanakkor mindig kivette részét a hívek és a ifjúság közvetlen lelkipásztori gondozásából is: a bécsi Pázmáneumnak és a gráci konviktusnak lelkiigazgatója, a linzi házban hitoktató, a pécsiben tempiomigazgató, a Szent Péter bazilikában magyar gyóntató. A kőszegi rektorság és a nagyszombati meg pécsi házgondnokság közjátéka után élete legnagyobb részét Nagyszombatban és Pozsonyban töltötte mint az egyetemi nyomda vezetője ill. a kollégium könyvtárosa. Utolsó éveiben Rohoncon a szegényház papja. (A legújabb kutatások szerint Batthyány József esztergomi érsek Rohoncon kultúrközpontot tervezett, s ebben akarta szolgálatait igénybe venni.) Mindenütt, ahol járt és működött, a legjobbat igyekezett adni, a helyi adottságokat felhasználva. Először is megtanulta az ország nyelvét: a magyaron és németen kívül tudott olaszul, franciául és talán spanyolul is. Mindenesetre roppant lelki rugalmassággal kellett rendelkeznie, hogy nem fáradt bele 21 különböző megbízatásának teljesítésébe 53 évi jezsuita élete alatt. Nagyon leikébe imádkozhatta az indifferencia szabadságát, a hit alapvető fényét és az engedelmesség tartóerejét. Az akkori jezsuiták termékeny apostoli működésének ez a titka. Faludi még a Társaság eltörlése után is szeretettel vallotta magát jezsuitának. Még Rohoncon szerzett műveire is mindig odajegyzi: „néhai Jesuita".

Jellemének egyik alapvonása, hogy nagyon ragaszkodott hazájához, népéhez és nyelvéhez. Amikor az olasz ég és szellemi élet felébresztette alkotóerejét, első írásában azt mondja: „Amit írtam, azért írtam, hogy messze bújdo- sásimban ki ne kopnék élő nyelvünkből, példát adnék sok heverő pennának,

75