Szolgálat 44. (1979)

Az egyház szava - Homília a New York-i Yankee stadionban, okt. 2.

val, egészen egy önmagával, egészen másoknak szenteli magát. Jézus Krisztus az eleven Béke és az eleven Igazságosság.

Jézus Krisztus részesít bennünket abból, ami ő. Megtestesülése által Isten Fia bizonyos módon egyesült minden emberi lénnyel. Legbensőnkben teremtett újjá bennünket; legbensőnkben kiengesztelt Istennel, kiengesztelt önmagunkkal, kiengesztelt testvéreinkkel: ő a m i Békénk.

2. Milyen kimondhatatlan kincset hordozunk magunkban és keresztény közösségeinkben! Isten Igazságosságának és Békéjének hordozói vagyunk! Elsősorban nem a pusztán emberi igazságosság és béke szorgos építői: az mindig felborul és mindig törékeny. Mi elsősorban magának Isten életének alázatos megajándékozottjai vagyunk, aki Igazságosság és Béke a Szeretet kötelékében. A szentmisén, mikor a pap így köszönt minket: „Az Úr békéje legyen veletek mindenkor“, gondoljunk mindenekelőtt erre a békére, amely Isten ajándéka: Jézus Krisztus a mi Békénk. És mikor áldozás előtt a pap felszólít, hogy váltsuk egymással a béke jelét, gondoljunk mindenekelőtt arra, hogy hivatásunk Krisztus békéjét közvetíteni egymásnak, aki itt lakik közöttünk, aki meghív, hogy osztozzunk Testében és Vérében, örömünkre és az egész emberiség szolgálata érdekében.

Mert Isten Igazságossága és Békéje azt követeli, hogy az igazságosság és béke emberi műveiben gyümölcsözzék, a mai élet minden területén. Amikor mi keresztények Jézus Krisztust állítjuk érzelmeink és gondolataink középpontjába, nem fordulunk el az emberektől és szükségeiktől. Ellenkezőleg: belesodródunk Isten szeretetének örök mozgásába, amely felénk tart, hogy találkozzék velünk; belesodródunk a Fiú mozgásirányába, aki közénk jött, egy lett közülünk; belesodródunk a Szentlélek lendületébe, aki meglátogatja a szegényeket, lecsillapítja a lázas szíveket, bekötözi a sebzett szíveket, fölmelengeti a hideg szíveket, és megadja nekünk ajándékainak teljét. Miért az ember az első és alapvető szempont az Egyház számára? Mert az Egyház Jézus nyomdokán halad: ő mutatta meg számára ezt az utat. Az út páratlanul halad át a megtestesülés és a megváltás misztériumán; Krisztustól vezet az ember felé. Az Egyház magának Krisztusnak a szemével nézi a világot; Jézus az elve az emberre való gondjának (vö. Redemptor Hominis 13-18).

3. A feladat mérhetetlen. És lenyűgöző. Éppen most hangsúlyoztam egyes oldalait az Egyesült Nemzetek közgyűlése előtt, és még másokat is érinteni fogok az országotokban tett apostoli körútamon. Ma hadd maradjak csak annál: milyen természetű és szellemű az Egyház hozzájárulása az igazságosság és béke ügyéhez. Szeretnék megemlíteni néhány elsőrendű sürgető feladatot is, amelyre az emberiség mai szolgálatát összepontosítanotok kellene.

Az evangéliumtól ihletett szociális gondolkodás és szociális gyakorlat jellemzője mindenkor: különleges érzékenység azok irányában, akik a legnyomorultabbak, akik a szegények legszegényebbjei, akik az emberiséget sanyargató mindenféle fizikai, lelki és erkölcsi betegségben szenvednek, ide számítva az

54