Szolgálat 44. (1979)
Tanulmányok - Szőllősy Julianna: Nevelődés és ránevelés a csend ajándékaira
A csend csak ritkán áll be hirtelen, mintegy magától: általában lassan jön létre, és intenzitása fokozatosan növekszik, ha gyengéd óvatossággal gyakoroljuk, és ha a gyermek feszültségtől mentes környezetet talál, amelyben őt szeretettel elfogadják, igenük, és így jól érezheti magát. Felnőtteknek is, gyerekeknek is sok türelemre van szükségük önmaguk és egymás iránt ebben a gyakorlatban. De fáradságuk gazdag jutalmat kap: a csend új élet- és élményformákat tár fel. A jól adagolt csend gyógyít, rendez, kikapcsolja a zavarokat. Ismét felvevőképessé és felvenni késszé tesz. Benne fejlődik saját személyiségünk és közösségi készségünk egyaránt. Saját tapasztalatomból tudom, mekkorát nőtt ezekben a gyakorlatokban a gyerekek öntudata, helyes önértékelése, és hogyan váltak mindig inkább képessé összpontosított tevékenységre. Ugyanakkor azonban figyelmesebbek, megértőbbek és türelmesebbek lettek mások iránt is, úgyhogy igazi, mély kapcsolatok jöttek létre. Sem hosszas tanítgatás, sem dicséret vagy szidás nem tudott volna elérni ilyesmit, de magától megszületett ebben a nyugodt, oldott légkörben. „A csend után az ember más, mint előtte“ (Dirckheim). Ez beigazolódik mindenkin, aki türelmesen gyakorolja. A gyakorlat formája és tartama A nap folyamán mindig adódnak nyugodt pillanatok. Maria Montessori* sok jó indítványt ad ehhez. Az a csend, amelyről itt szó van, a meditációs gyakorlatok tere, különleges szakasza a gyermekkornak, és állandóan fejleszteni, építeni kellene. Ajánlatos hetenként egy-kétszer külön alkalmat nyújtani rá. Kedvezően kínálkozik ez erős mozgás vagy játék után, nyugodt foglalkozás vagy tanulás előtt. összegyűlünk egy nyugodt teremben, és a székekkel kört alkotunk. Egyenesen ülünk, nem támaszkodva. Lábunk nyugodtan és szilárdan nyugszik a földön, kicsit szétterpesztve. Puhán összekulcsolt kezünk tenyérrel fölfelé ölünkben pihen. Szemünket könnyedén behunyjuk. Ez a kiformált ülés megnyugtatóan hat, és nagyobb összpontosulásra segít, mint az ernyedt, hanyag tartás. Az összeszedett figyelemnek ebben a magatartásában próbáljuk a gyerekek megfigyeléseit fölkelteni és kifinomítani: a hallást, a látást, a megérzést. Tervszerűen kerül sorra minden érzék, hogy a gyermek világos és alakító benyomásokat kapjon saját magáról, környezetéről, a természetről. Nem szóval közvetítjük ezeket, hanem közvetlenül, saját átélésükből kapják, felerősödve a csend közegében. Először csak fél percig vagyunk csendben. A gyerekek hangulata és szükséglete szerint néhány hét múlva 2-5, még később kb. 4—8 percig is csendben maradhatunk. Az időtartamot ők maguk határozzák meg, amennyiben a szülő * Olasz pedagógus (1870—1952), rendszerét a gyermekek öntevékenységére és önnevelésére építette. 40
