Szolgálat 44. (1979)
Tanulmányok - Bakacsy Imre: Kiteljesedés a családban
mek az uralkodók, és a sokszor lassú, fáradságos érlelődósre nem fektetnek olyan súlyt, ez a tény is problematikussá vált. Ha valakinek komoly szándékai vannak, ezt be tudja bizonyítani azáltal, hogy kész próbára tenni saját magát. A nemi önmegtartóztatás egyik, talán legmélyebb értelme, hogy a szexuális egyesülésnek a szeretet légkörében kell történnie. A testi egyesülés nem előlegezheti a szövetség teljes egységét. Hogy a szülők házassági visszaélései milyen hatással vannak a gyermekekre, azt lélektan és szociológia bőven kimutatta. Hogyan bízzék az emberek hűségében és Isten szeretetében az, akinek érzékeny gyermeki lelke a hozzá legközelebb állók hűségében és szeretetében csalódott? A nagy titok Egyházunk a házasságot szentségnek tekinti. Megrendítően szép, hogy míg a többi szentségben Isten az arra rendelt szolga - püspök, pap — cselekménye által közli velünk kegyelmét, addig a házasság szentségét maguk a házasfelek szolgáltatják ki egymásnak. A szentség lényege az a tudatos, életre szóló „igen“, amelyet a jegyesek az Egyház közösségét és Krisztus jelenlétét képviselő pap előtt kölcsönösen kiejtenek. A házasságkötés tehát nem pillanatnyi jogi formaság, hanem a maga nemében olyan szerepet tölt be a házasfelek életében, mint a papéban a pappá szentelés. A két ember életében lényeges változás állt be. Új állapotba kerülnek, új kegyelmi szintre jutnak, amely egész további életükre kiterjed. Egymás iránti és gyermekeik iránti szeretetükből fakadó minden legkisebb megnyilvánulásuk kegyelmet gyarapít és kegyelmet közvetít. A Zsinat tanítja: „Ezért a keresztény házastársakat külön szentség erősíti meg állapotbeli feladataikban és méltóságukban, sőt erre mintegy fel is szenteli őket; ennek erejével teljesítik házastársi és családi kötelességeiket, ez tölti el őket Krisztus szellemével, amely egész életüket hittel, reménnyel és szeretettel hatja át; így halad előre egyéni tökéletesedésük és egymás kölcsönös megszentelése, tehát Isten együttes megdicsőítése“ (GS 48). A szentségi házasság így nemcsak a társadalomnak, hanem az Egyháznak is alapsejtje: „családegyház“, az Egyház kis építőköve. A Zsinat kifejezésével „szinte kézzelfoghatóvá teszi mindenki számára az Üdvözítő éltető jelenlétét a világban és az Egyház igazi természetét“ a szeretet, a hűség és az egység megnyilvánulásaival. A családalapítással a házasfelek élete a családos állapot szempontjaihoz igazodik. Nem keresztény házasság az olyan, amelyben például a hivatásbeli munka és a családi élet idegen testként áll egymás mellett. Nem keresztény megoldás, ha a házasságban tapasztalt hiányokat, válságokat a felek más téren vagy más társaságban igyekszenek „lereagálni" — ahelyett, hogy megbeszélnék, és közös igyekezettel rendbehoznák. Nem utolsó sorban pedig a házas ember Istenhez való viszonya is más jellegű, mint a magányosé. Hiszen a kettő Isten 26
