Szolgálat 44. (1979)
Tanulmányok - Bakacsy Imre: Kiteljesedés a családban
A család egységét sokféle szempontból lehet vizsgálni: társadalmi, jogi, lélektani, gazdasági stb. oldalról. Mi most itt mint lelki egységet tekintjük, természetes és kegyelmi szinten, — abban a meggyőződésben, hogy a kettő valójában átjárja egymást. A házassági értékek igazi kiteljesedése csak a természetfölötti erejében és légkörében lehetséges. A házasság az ószövetségi Szentírásban A házasság gondolata mélyen visszanyúlik az ószövetség gondolatvilágába. A jahvista hagyomány a következőképpen látja a férfi és nő viszonyát: „... a férfi elhagyja apját és anyját... a kettő egy test lesz“ (Tér 2,24). A „test“ a biblia beszédében az egész embert jelenti, de a fogalmazásból láthatjuk, hogy az egyesülés gondolatában az anyagi világ is nagy szerepet játszik, az egyesülés arra is kiterjed. Ez fontos a szexualitás értelmezésében, mert a későbbi keresztény felfogás nem egyszer gnosztikus és manicheista elemeket mutat. ózeás próféta a házasság képében látja a szövetséget Isten és Izrael között. Sőt megéli a nép hűtlenségét házasságtörő felesége személyében: „Szánjatok perbe anyátokkal, szánjatok perbe, mert többé nem feleségem, és én sem vagyok többé a férje" (2,4), szól Isten hűtlen népéhez. Ha az Istennel kötött szövetség a házasság képében fejeződik ki, akkor ebből láthatjuk, milyen fontos szerepet játszik a lét szerkezetében férfinak és nőnek ez az intim viszonya. Egyben láthatjuk azt is, hogy kizárólagos viszonyról van szó, miután Isten viszonya népéhez kizárólagos: „féltékeny Isten“ ő, nem tűr másik partnert maga mellett. Ez Izrael egész drámája történelme folyamán. Az Énekek éneke látszólag profán szerelmes dal. Akiba rabbival azonban — egy kicsit talán túlozva — azt kell mondanunk: „A szentírásnak minden könyve szent, mégis az Énekek éneke a legszentebb.“ A Jeruzsálemi biblia bevezetőjében ezt olvashatjuk: „A zsidók ezt a könyvet mindig ailegórikusan értelmezték. Témája... Jahve szeretete választott népéhez és a szövetség vele misztikus házasságban.“ Hogy milyen szenvedélyes, féltékeny és mégis finom szeretettel szereti Isten az ő népét, mutatja a következő idézet. Sokaknak talán idegen a képekben gazdag kifejezésmód, de ha hagyjuk magunkra hatni a szöveget, fölfedezhetjük szépségét: Milyen szép vagy és milyen igézetes! Szerelmem, gyönyörűségem! Akár a pálmafa, olyan a termeted, a melleid meg, mint a szőlófürtök. Elhatároztam: fölmegyek a pálmafára, s megszerzem gyümölcseit. A melleid legyenek szőlőfürtök, a leheleted almaillat, a szád meg bor a legjavából. (7,7-10) Ugyanez a hagyomány megtalálható Izajásnál (62,5; 54,5)', Jeremiásnál, majd folytatódik az Újszövetségben és az egyházatyáknál (pl. Hyppolit, Origenész). 22
