Szolgálat 44. (1979)
Halottaink - P. Szabó György Polikárp OFM (Confrater)
Amikor megtudta, hogy betegsége gyógyíthatatlan, hónapokon át teljes tudattal és alázattal készült a nagy számadásra. Tudta, hogy most végzi utolsó temetési ténykedését, mert már holnap nem lesz ereje hozzá; tudta, hogy most mondja el utolsó szentbeszédét, mert betegsége elveszi hangját. És tudta, hogy most lép oltárhoz bemutatni utolsó szentmiséjét, amelyre végső erejével vonszolta el magát. Nemcsak hivatalos ügyeit rendezte el a legpontosabban, hanem jóelőre megadta utasításait temetésére vonatkozóan is. Majd levélben vett búcsút feletteseitől, barátaitól, és kért bocsánatot mindazoktól, akikről úgy érezte, hogy valamikor megbántotta őket. Határtalan türelemmel, panaszszó nélkül viselte súlyos betegsége minden kellemetlenségét. Kisegítőként melléje adott fiatal paptestvérét úgy szerette és látta el hasznos utasításokkal, tanácsokkal, mint édesapa legkedvesebb fiát. Ruháit is neki adta. Egész életében szegényen élt. Egy pár ócska holmi maradt utána csupán. Néhány héttel halála előtt írt egyik levelében — azért küldte, hogy másnak kérjen benne orvosságot — így számolt be magáról: „Másfél éve gégetumorral bajlódom, — két sorozat kobaltsugárzást kaptam, — jelenleg még élek, egyre romló állapotban. Érsek atyánk küldött mellém kisegítőt. Aki hogy a lehető legjobb paptestvér-fiatal! — a Gondviselés külön kedves intézkedését kell látnom benne. Nyomorúságomban is megtaláltam helyemet a hátralévő időben, — a golgotái hármas kereszt tulajdonosai közül kettő mellé örömmel vállalom a nemsikerült harmadik beosztását." Egy héttel a vég előtt reszketeg betűkkal így búcsúzik barátjától: „Templomunk kívülről tetőtől talpig rendben van — a plébánia is kívülről. Istenem! De másba ül bele utódom, mint én! Elborzaszíó volt. Mintha az Egyház itt sírt-rimánkcdott volna segítő kéz után! Megkérhetlek, hogy egy szerény fájdalmas Mária-oltárnál misézz értem? Ad Jesum per Mariam. Sokban vagyok én is .konzervatív', pedig nem az, hanem reális. Egyetlen az Ens Reale — a többi ens rationis, — csináljatok velük, amit tudtok. Itt,ahol én állok, ez világos. Elköszönök, meleg baráti öleléssel és sok szívbeli köszönettel. Viszlátra a Nagy Családi Körben!" Adja a Mindenható, hogy mindannyian ilyen derűs, megnyugodott szívvel, ilyen kegyelemmel eltöltötten és rendületlen hittel legyünk készen a végső útra! Halála előtti napon, dec. 21-én utolsó jártányi erejével még kivitette magát templomába, hogy még egyszer elrebegje imáját ott, ahol annyiszor mutatta be a napi szentmiseáldozatot, és ahol két évtizeden át hirdette az örök élet igéit. Temetése karácsony harmadnapján volt. Kádár László egri érsek végezte a szertartást, kísérte ki a temetőbe. A szentbeszédet dr. Mészáros Lajos érseki helynök, egykori iskolatársa mondotta. Hetvenöt paptestvére állta körül koporsóját. Aznap a községben megállt az élet, mert mindenki, bármilyen vallású volt is, búcsút akart venni tőle. Végső akarata volt, hogy porladó teste hívei körében várja meg a feltámadást. Paptestvér P. SZABÓ GYÖRGY POLIKÁRP OEM (1894—1979) Az Úrhoz távozott idős rendtársunk lelki profilját emberi, szerzetesi, papi és művészi küldetéséből állíthatjuk össze. Egész életének legmarkánsabb vonásait veleszületett emberi adottságai határozták meg. Keménykötésű somogyinak született. Sem magával, sem másokkal alkudozást nem ismert. Reggeltől estig, fiatalságától idős koráig dolgozott és imádkozott. Az eszményekhez való szilárd ragaszkodása irányította természetes és természetfölötti, tudományos és művészi életét. Az „usque ad mortem“ embere volt. Még 1978-ban is rendszeresen prédikált. Mindenben a tökéletesre és a teljesre törekedett. Szentbeszédeit mindvégig nemcsak leírta, hanem közbeszúrt előadási megjegyzésekkel is ellátta. Plé101
