Szolgálat 43. (1979)
Könyvszemle - Vajda József: Megszentelt élet (Eke B. A.) - Cummings: Spirituality and the Desert Experience (Lelóczky Gy.)
Többféle szempontból pásztázza végig a nehéz terepet. Először az általános emberi puszta-élmé.iy fő területeit veszi szemügyre. A mindennapi rutin egyformaságának áldozata az unatkozó ember. Sivatag önmaga számára. Nem vár semmit, nem képes semmi újat felfedezni a láthatáron. Jövője épp olyan, mint a múltja, nem halad semmilyen irányban. Megállt számára az idő. Csak a jelen létezik, a határtalan „most". Itt a megoldást az embernek nem kívül, hanem önmagán belül kell keresnie: felfedezni saját személyisége gazdagságát, újra érzékennyé válni a mindennapi dolgok szépsége iránt. Saját sivatagában kell nagyon mélyre fúrnia, hogy megtalálja a homok alatt a gazdag, éltető vízforrást. — A magányos embernek nincs otthona, ahová hazamenjen. Azt mondta valaki, hogy az otthon nem hely, hanem személy. A magányos a személyt keresi mindenütt, akiben otthonra találhatna. Az egyedüllét pusztája végső fokon fájdalmas, de hasznos figyelmeztetés, hogy idegennek és száműzöttnek lenni alapvető emberi létállapotunk. A legmélyebb szinten Isten számára vagyunk egyedül, hogy Ő jöjjön hozzánk és vezessen el a Benne való bensőség és nyugalom oázisára. — Az élet értelmetlenségének érzése a harmadik puszta. Szomjunk teljes értelem és világosság után sivatagi délibáb. Ha realista szemmel nézzük az életet, meg kell elégednünk részleges értelemmel. „Az értelmetlenség elfogadásának aktusa önmagában véve értelmes aktus" (Paul Tillich). Elfogadom az adott helyzetet: engedem, hogy a dolgok alakuljanak a maguk módján, nyitva maradok a helyzetemben rejlő minden lehetőség számára. Mielőtt a szorosabban vett lelkiélet puszta-élményeit venné sorra, Cummings a Biblia tanítását tárgyalja a pusztáról. Az Ószövetség megértésének egyik kulcsa a választott nép pusztai vándorlása. Addig, amíg a zsidók bizalmukat Istenbe helyezték és nem önmagukba, Isten állandó segítséget és védelmet nyújtott nekik a pusztában. De Isten jelenléte illanékony, megfoghatatlan valóság volt, teljesen szabad, a népnek sohasem volt hatalma felette. A felhő és a tüzoszlop egyszerre megmutatta és elrejtette Isten jelenlétét. A Hűséges részt vesz népe pusztai vándorlásában. A múlt, amely egyszerre jelentett rabságot, de biztonságot is, állandóan kísértett. Isten ezzel szemben a néptől bizalmat kért, teljes ráhagyatkozást, az ismeretlentől való félelme legyőzését, hogy vezethesse őket a jelen viszontagságain át a titokzatos jövő felé. Maga Isten volt ez a Jövő. — Jézus hármas puszta-élménye — negyven napos böjtje, agóniája a Kertben, magánya a kereszten — elsősorban kísértés volt, hűségének próbája. Fiúi bizalmát Istenben egy pillanatra sem vesztette el, és így született benne Isten új népe, az engedelmes, hűséges, Benne bízó új Izrael. A mi puszta-élményünk titokzatos részvétel Jézuséban, vagy — megfordítva — azt is mondhatnánk: Ö éli át a pusztát újra miben- nünk. A lelkiéletet élő ember útja háromféle sivatagon vezet át. Ahogy haladok a kísértés pusztájában, a kísértések egyre finomabbak, nehezebben felismerhetők lesznek. A kísértőnek sok álarca van. Vájjon felismerem-e öt a szeretetnek álcázott önzésben, a hatalom önkényes gyakorlásában, természetes adottságok vagy lelki karizmák feletti önteltségben, ítéletekben, amelyekben fontosabb a pénz, idő, jóhír, mint az emberek? — A teremtményektől való elszakadás pusztája lefosztja a hamis homlokzatot, lerázza a társadalmi pózt és rangot, s felfedi mindezek mögött az igazi ént, mely egyszerű és szegény, gyenge és szükséget szenvedő, de Isten képére van teremtve. Az elszakadás puszta-élményének második fele Isten helyreállító, megújító műve, amellyel visszavisz saját világomba. A kifosztottság út nemcsak az igazi önbirtoklás, de minden egyébnek szabadságban és szeretetben való birtoklása felé is. — Az imában való szárazság során kétféle állapot, két fokozat lehetséges: az igazság pusztája és Isten hallgatásának pusztája. Amikor az ima nem adja többé a tapasztalható édesség érzését, amikor rájövök, hogy a hit-szeretet homályos tudása olyan Istennel egyesít, Aki túl van a megértés, megragadás minden lehetőségén, amikor csupasz emberi nyomorom áll az isteni irgalommal szemben, akkor találom meg a legvalódibb kapcsolatot Istennel. Felfedezem öt, mint Alkotómat, Megváltómat, Vezéremet, Szerelmesemet, Mindenemet. A második 93
