Szolgálat 43. (1979)
Az egyház szava - Az evangelizáció jelene és jövője Latin-Amerikában
a Jézus Krisztus teljes igazságában való összetalálkozást. Hasonló módon biztosítják és építik az Egyház egységét a szentségek. Ennek az egységnek legmélyebb valóságát az Eucharisztia mutatja, mert összegyűjti Isten népét, hogy mint család egyetlen asztalról részesedjék, amelyen Krisztus áldozatilag átadott élete mindannyiuk egyetlen életévé válik. A család (III. rész, 1. fejezet) ürülünk, hogy a családról mint az evangelizáció alanyáról és tárgyáról tárgyalhatunk. Tudatában vagyunk, hogy a kérdés bonyolult. De az Úr szavának engedelmeskedve, amely a Szentatyának a családról szóló homíliájában jelenlévő lett számunkra, segíteni akarunk, hogy hű lehessen ebben az órában evangelizáló küldetéséhez. így kapcsolódunk a Szentatya aggodalmaihoz is. A család az evangelizáció alanya és tárgya, az evangelizáló közösség és részvétel központja. A latin-amerikai családnak, hogy „a közösség és részvétel központja“ lehessen, meg kell találnia a megújulás, valamint az egyházzal és világgal való egyesülés útjait. A medellini konferencia atyái a „mély családi érzésben“ a latm-amerikai kultúra egyik elsőrendű kifejezőjét vették észre. „Tíz év elteltével a latin- amerikai egyházat boldoggá teszi mindaz, amit a család érdekében meg tudott valósítani. De alázattal elismeri azt is, hogy sok minden még megvalósításra vár, és látja, hogy a családpasztoráció, nem hogy kevésbé fontossá vált volna, inkább még sürgetőbb, mint az evangelizáció legfontosabb eleme.“ (II. János Pál homíliájaa családról, Puebla 1979.) A család egyike azoknak az intézményeknek, amelyekre leginkább hatással voltak az utóbbi évek változásai. Az Egyház tudatában van — emlékeztetett a pápa —, hogy „a családra Visszahatnak a fejletlenség legnegatívabb következményei: az egészségtelen környezet igazán lesújtó jelenségei, a szegénység, amely sokszor már nyomor, tudatlanság és analfabétizmus, emberhez nem méltó lakásviszonyok, krónikus rosszultápláltság és annyi más nem kevésbé szomorú valóság“ (uo.) Ezenfelül el kell ismerni, hogy a család képe már nem egységes, mivel különféle mértékben minden családra hatással vannak — társadalmi osztálytól függetlenül — a változást előidéző tényezők: szociológiaiak (főleg szociális igazságtalanság), kulturálisok (életszínvonal), politikaiak (elnyomás és manipuláció), gazdaságiak (bér, állástalanság, több műszak vállalása), vallásosak (szekularizáció befolyása) és mások. Észrevehető az is, hogy a család azoknak is áldozata, akik bálványozzák a hatalmat, a gazdagságot és a nemiséget. Ebben nagy szerepet játszanak a szociális igazságtalanságok, főként pedig a tömegtájékoztatási eszközök. Nemcsak nemiséget, fényűzést, erőszakot, hatalmat, hivalkodást ismertető híreikkel, hanem a válás, a családi hűtlenség, a magzatelhajtás, a szabadszerelem és a házasság előtti nemi élet propagálásával is. 63
