Szolgálat 43. (1979)
Az egyház szava - A pápa a varsói egyetemi hallgatókhoz
A PÁPA A VARSÓI EGYETEMI HALLGATÓKHOZ 1979. jún. 3. Kedves barátaim! Egész szívemből kívánom, hogy mai találkozásunk, amelyre az egyetemi hallgatók jelenléte nyomja rá bélyegét, megfeleljen a nap nagyságának és liturgiájának. A Varsóból meg a főváros közelebbi és távolabbi környékéről jövő egyetemi ifjúság különleges hagyományok örököse. Nemzedékekre nyúlnak vissza ezek, egészen a középkor „skolárjaiig“, akik mindenekelőtt Lengyelország legrégibb egyetemével, a Jagellő-egyetemmel álltak összeköttetésben. Ma Lengyelország minden nagyvárosának megvan a maga főiskolája, Varsónak pedig sok. Ezeken a főiskolákon a hallgatók százezrei vannak együtt, képezik magúkat a különféle tudományágakban, készülnek egyetemi végzettséget megkívánó hivatásokra és a nemzet életében (különlegesen fontos feladatokra. Sok szeretettel üdvözöllek mindnyájatokat, akik itt ma összejöttetek, üdvözletem egyszerre szól nektek és rajtatok keresztül Lengyelország egész egyetemi ifjúságának és akadémikusainak, minden főiskolának, professzornak, tudósnak, hallgatónak . . . Valamiképpen fiatalabb kollégáimat látom bennetek, hiszen én is a lengyel egyetemnek köszönhetem értelmi képzésem alapjait. Rendszeres kapcsolatban maradtam a krakkói és lublini filozófiai és teológiai fakultással. Különös szeretettel végeztem az egyetemi lelkipásztorkodást. Ezért a mostani alkalommal mindazokat is köszönteni szeretném, akik a lelkipásztorkodás ezen ágának szentelik magukat: az egyetemi lelkipásztorok csoportjait és a lengyel püspöki kar idevágó bizottságát. Találkozásunk pünkösd ünnepén megy végbe. Hitünk szeme előtt megnyílik az utolsó vacsora terme Jeruzsálemben, amelyből az Egyház kilépett, és amelyben mindig megmarad. Ott született meg mint Isten népének élő közössége, olyan közösség, amely tudatában van küldetésének az emberek történelmében. Az Egyház így imádkozik ezen a napon: „Jöjj, Szentlélek, töltsd el híveid szívét, és gyullaszd fel bennük szereteted tüzét!" Gyakran ismételt szavak ezek, de ma különös bensőséggel csengenek. Töltsd el a szíveket! Gondoljátok meg, fiatal barátaim, mekkora az emberi szív, ha egyedül Isten tudja betölteni a Szentlélekkel. A tanulmányok során feltárul előttetek az emberi tudás csodálatos világa sok különböző ágazatában. A világ megismerésével párhuzamosan bizonyára fejlődik bennetek az önmegismerés is. Biztos, hogy már régen föltettétek a kérdést: „Ki vagyok?“ Roppant érdekes kérdés! Alapvető kérdés. Milyen mértékkel kell mérnünk az embert? A fizikai erők mértékével, amivel rendelkezik? az érzékek mértékével, amelyek lehetővé teszik számára a kapcsolatot a kül59
