Szolgálat 43. (1979)
Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: A Lélek gyümölcsei
tanulmányok Nemeshegyi Péter A SZENTLÉLEK GYÜMÖLCSEI Az első keresztények alapélménye ez volt: „Betöltött bennünket az Isten Lehelete, Krisztus Lehelete! Bennünk él, ragyog, működik a Szentlélek! Mi vagyunk azok, akikben beteljesedett az írás: ,Ezt mondja az Úr: Szolgáimra és szolgálóimra kiárasztom Lelkemet' (Csel 2,18 = Joel 2,28-30) ,Ezt mondja az Úr: Az én Lelkemet oltom belétek' (Ez 37,27).“ Ezek a keresztények hitték, élték: Velünk az Isten! Bennünk lüktet az Isten élete! A Szentlélek, mint hatalmas vízáradat, magával ragad; mint óriási láng, áttüzesít; mint az Isten viharos lehelete, éltet; mint isteni Lélek, lelkesít. A keresztények meg voltak győződve a Szentlélek győzhetetlen erejéről, de egyben tudták azt is, hogy sohasem erőszakoskodik. Végtelen erejének ellenére van benne valami abból a finom csendességből, amelyet Illés próféta tapasztalt meg „enyhe szellődként (1 Kor 19,13) a Hóneb hegyén. A Szentlélek nem kényszerít senkit, ezért mindig vannak emberek, akik „ellenállnak a Szentléleknek" (Csel 8,5), „szomorúságot okoznak az Isten Lelkének“ (Ef 4,30), „kioltják a Lelket“ (Uesz 5,20). Ezért a keresztény ember legfőbb feladata az, hogy önként és örömest a „Lélek szerint éljen" (Gál 5,16), „a Lélek vezérlését" kövesse (Róm 8,14). Az Isten Lelke akkor lesz a mi lelkünk „édes vendége", ha ráhagyatkozunk áramlására, ráhangolódunk zenéjére, együtt lélegzőnk leheletével, együtt lelkesedünk Leikével. A „lelki élet" mesterei mindig hangoztatták az ember személyes, tudatos tevékenységének fontosságát. Ugyanakkor azonban sohasem szabad elfelejtenünk, hogy a „lelki élet“ nem valami csupán emberi, szellemi tevékenykedés, hanem „Szentlélek szerinti élet“, a Szentlélek jelenlétének és működésének gyümölcse. A Szentlélek sokrétű tevékenysége Ezért rendkívül fontos az, hogy felfigyeljünk a Szentlélek működésére és érzékenyek legyünk ösztönzései iránt. Nem arról van szó, hogy állandóan bensőnket boncolgassuk, inkább arról, hogy olyan alapbeállítottságra tegyünk szert, amely szinte önmagától visszhangzik a Szentlélek zenéjére. „Akinek van füle, halija meg. mit mond a Lélek az egyházaiknak“ — ismétli hétszer is a Jelenések könyve (2,7 stb.). Ilyen „fülre" van szükségünk, hogy halljuk, mit mond ma a Szentlélek az egyházaknak és mindegyikünknek, és hogy ebből a hallásból megértés, örömteli vállalkozás, erőteljes tett fakadjon. 5
